“Mi lesz ebből a sok gyümölcsből, édesapám?” “Hát…, ha anyád meggyógyul, lekvár, ha nem, akkor pálinka.” Még nem teljesen az igazi, de szódával már elmegy (nem, nem a pálinka. Annak nem kell kísérő. Az hazatalál magától is), úgyhogy ebből a barackból ma lekvár lesz.

Volt itt már eper és szilva, de a lekvárok királynőjével még nem foglalkoztam. Nem azért, mert nem szeretjük, hanem azért, mert az elmúlt két évben olyan drága volt a barack, hogy nem éreztem rá késztetést. De idén nem tett keresztbe a fagy, így már a dunsztban várja a palacsintába kerülést.

Ha valamire, akkor a lekvárfőzésre hatványozottan igaz az „ahány ház, annyi szokás…”, így nem esküszöm, hogy ez a világ legeslegjobb receptje, de mi így szeretjük.

A házi lekvárokkal kapcsolatban nincsenek nagy elvárásaim:

  • sok legyen
  • és finom
  • és cukor- és tartósítószermentes (ofkórsz)
  • és ne legyen túl folyós (de túl szilárd se)
  • és perszehogy mivel rám vár a mutatvány, azért könnyen, és gyorsan, kevés hozzávalóval készüljön…

Hát, valami ilyesmivel készültem ma, hiszen hivatalosan még inkább fekszem, mint nem, de ugye a barack nem vár. Lekvár. (de mi a fene lehet az a ’lek’… és vajon mire vár? Rám, a barackra vagy a sárgára?)

Hozzávalók

  • 8 kg alaposan megmosott, kimagozott sárgabarack (a hibás részeket távolítsuk el)
  • 80 dkg negyedannyi édesítő (nálam mondjuk ennél kevesebb, mert a savanykásat jobban szeretik)
  • 8 dkg pektin
  • 8 dkg citromsav

Elkészítés

Sterilizált (kifőzött, megmikrózott, vagy 70 fokos mosogatógépben frissen elmosott) üvegeket lábosba állítjuk, amibe 2 ujjnyi vizet töltünk, és feltesszük 2-es fokozatra, hogy meleg legyen az üveg, mire a királynő tiszteletét teszi.
Megmosott, kimagozott sárgabarack nagy fazékban, közepes lángon mehet a tűzre. Időnként megkeverjük, és addig főzzük, amíg levet nem enged. Botmixerrel neki esünk, és amikor újra forrni kezd, beleborítjuk a pektinnel kevert édesítőszert. 10 percig még kevergetve főzzük, majd mehet bele a citromsav is. Az elkészült lekvárt a lábosban melegedő üvegekbe kanalazzuk (az eléjen óvatosan, kanalanként, nehogy a forró lekvártól elpattanjon!), celofánnal fedjük, gumizzuk, majd alaposan rátekerjük a kupakot. Fejre állítjuk, és a következő 5 percben úgy is hagyjuk. Amíg a lekvárunk fejen áll, elkészítjük a szárazdunsztot. Régen az üvegeket újságpapírba csomagolták majd takarókkal, paplannal, dunyhával ágyazták be. Én újságpapír és dunyha híján csak (konyharuhára sorakoztatva), pokrócok köze rejtettem az üvegeket az elkövetkezendő pár napra, amíg kihűlnek.
Természetesen már talpon állva!
Felbontás után hűtőben kell tartani, mert gyorsabban romlik meg, mint a normál lekvár, ezért érdemes kisebb üvegekbe eltenni!

Ch 100 g lekvárban: 10 g saccperkábé

Gódor Panka

Receptek diabosoknak rovatunk szerzője végzettségét tekintve szakács. Lánya 2008 óta diabéteszes. Panka a családja számára bevált recepteket osztja meg velünk hétről hétre, köztük sok-sok édességgel. Diab Diéta a la Panka oldalát itt érhetitek el.

Ezek a receptek is érdekelhetnek

Támogasd a munkánk!

Csatlakozz közösségünkhöz önkéntesként, ha teheted, adománnyal segítsd alapítványunkat, vagy cégeddel vegyél részt egy-egy projektünk megvalósulásában! Nézd meg, mennyi mindent tudunk megvalósítani a támogatásoddal!

Támogatom

Iratkozz fel hírlevelünkre!