Mindig is szerettem a gyermekekkel foglalkozni, segíteni másokon, ezért jelentkeztem évekkel ezelőtt önkéntesnek az alapítványhoz. A foglalkozások során a cukorbeteg gyermek kerül a középpontba, elmesélheti társainak, miben más egy diabéteszes élete. A sok kérdés megválaszolásával megértik az okát és így könnyebben el is fogadják, ha társuk néha máshogy viselkedik, mint ők.

A cukorbetegség felnőttkorban is egy súlyos teher, nemhogy egy gyermek számára, akinek emiatt már az élete korai szakaszában sok mindenről le kell mondania. Abban szeretnék segíteni, hogy az osztály/csoport többi tagja is megértse, mi a diabetes és ezáltal empatikusan bánjanak a beteg társukkal, ha rosszul lenne tudják mit kell tenni. Mindig örömmel tölt el a sok kis csillogó szem egy-egy foglalkozás alatt és az amikor látom a büszkeséget a diabeteses gyermek arcán, hogy ott állhat mellettünk kis doktorként.

A jövőmet a gyermekek gyógyításának a segítésében látom, így, mikor megláttam, hogy van lehetőség csatlakozni a Szurikáta Alapítványhoz gondolkodás nélkül jelentkeztem önkéntesnek. Rögtön megfogott, hogy mennyi tanárnak, szülőnek és gyereknek tudunk segíteni egy-egy foglalkozással. Célom elérni, hogy közösen tudjuk támogatni a diabeteszes gyermek beilleszkedését, miközben mindenki jól érzi magát.

Azért szerettem volna részese lenni a foglalkozások lebonyolításának, mert nagyon szeretem a gyerekek motiváló, örömteli kisugárzását. Ezenkívül rendkívül jó lehetőségnek tartom, hogy már hallgatóként is be lehet csatlakozni egy olyan szakmai programba, ami hozzájárul ahhoz, hogy a diabéteszes gyerekek jobban érezzék magukat és magabiztosabbá váljanak.

Mindig is örömmel foglalkoztam gyerekekkel, és dietetikus hallgatóként rájöttem, mennyire fontos a megfelelő tájékoztatás már fiatal korban is. Ezért tartom annyira hasznosnak a cukorbetegséggel kapcsolatos tévhitek eloszlatását és a diabéteszről szóló ismeretek oktatását a kisgyermekek számára. A Szurikáta Alapítvány munkájával először édesanyám révén találkoztam, aki pedagógusként első kézből tapasztalta meg, hogy az alapítvány által szervezett gyermekfoglalkozások mekkora segítséget jelentenek egy diabéteszes gyermek iskolai beilleszkedésében.

Már az egyetem első évében tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni, ezért fantasztikus lehetőségnek tartom, hogy az alapítványnál lehetek önkéntes. Minden foglalkozás egy kicsit más, minden diabéteszes kisgyerek története eltérő, de az öröm az arcukon, miután velünk együtt lehetnek kis doktor nénik és doktor bácsik, akik a társaikat oktatják, az megegyező és sugárzó. Én ezért szeretek iskolákba és óvodákba járni. Mert ez a boldogság ragályos!

Dietetika hallgató vagyok a Semmelweis Egyetemen, debreceni lakos. A családomban van cukorbeteg rokon, és személyesen is tapasztaltam, mennyire fontos a megfelelő étrend a betegségek megelőzésében és kezelésében. Öt testvérem van, így mindig is szerettem segíteni a gyerekeknek, és jól kijöttem velük. A dietetika iránti érdeklődésem mellett mindig örömmel segítek ott, ahol hasznosan tudok részt venni, így örömmel csatlakoztam a Szurikáta Alapítvány tevékenységéhez.

Dietetikus hallgatóként és érintett családtagként is fontosnak gondolom a gyerekek környezetét megismertetni ezzel az új élethelyzettel, ezért csatlakoztam a Szurikáták közé. A foglalkozásokról mindig úgy jövök el, hogy úgy érzem, én kaptam többet a gyerekektől: öröm látni a foglalkozásokon a kíváncsi tekinteteket, az érdeklődő zsivajban pedig hálás feladat egy diabéteszes gyerek mindennapjairól mesélni.

Orvostanhallgató vagyok, és a jövőben gyermekgyógyászként szeretnék dolgozni. Mindig is fontosnak tartottam, hogy a gyerekek már kiskorukban játékos, élményalapú formában tanuljanak az egészségükről. A foglalkozások során jó érzés látni, ahogy a gyerekek egyre nyitottabbá válnak, kérdeznek, érdeklődnek. Külön öröm számomra, amikor egy diabéteszes kisgyerek büszkén és magabiztosan mesél a társainak, és a többiek kíváncsian hallgatják. Hiszem, hogy ezzel a munkával nemcsak tudást adunk át, hanem segítünk egy befogadóbb, elfogadóbb közösséget építeni.