Viszlát, szülői (munka)közösség!

Szemtelenül gyorsan elrepült ez a 19 év. Nincs többé közös nevező keresés (szülői), nulladik óra miatti koránkelés, és különórára való hivatkozással minden hétfő délután más konyhájában kávézgatás se…

Mondjuk az utóbbi két év folyamatos civakodása – a kötelezően ránk váró kiadások miatt – pont nem fog hiányozni. Kis közösségek jól szemléltetik a nagy egészre jellemzőt. A maroknyi barátságos, kedves, segítőkész mellett a sumákolók, a megmondók, az álszenteskedők mind köztünk élnek, és az akarattalanul létrejött közösségben akárhogy is szeretnéd, nem nagyon kerülheted el őket.
Amikor feladat van, akkor vagy meghúzódsz a háttérben – lesz, ami lesz úgy, ahogy majd másvalaki megoldja –, és csak sodródsz az eseményekkel, vagy a(z amúgy közös) cél érdekében vállalod, hogy beleállsz a történetbe. Akkor is, ha azok, akik sokkalokosabbak mindenben is, mint Te, tulajdonképpen tevőlegesen amúgy semmit SE akarnak tenni a közös ügy érdekében, de van véleményük ofkórsz, és azt a tudomásodra is hozzák szép magyar szokás szerint.

Ötletük!? Ja, az nincs, de a tied az tuti nem jó, túl drága (vagy túl olcsó), túl kevés (vagy túl sok), túl személyes (vagy túl személytelen), és ezért őőő biztos nem ad egy fillért sem, és amúgy is miért fizetné be az osztálypénz rá eső részét, amikor azt már mindenki más megtette, és van ott elég pénz a kiadásokra. Na. Nem szoktam tanácsot adni, de annak idején én is kaptam, és mivel nem használom már semmire, ezért továbbadom. Ne legyél SZMK-s. SOHA. (Én sem fogadtam meg a tanácsot, viszont volt már egy iskolás gyerekem, így a saját hibámból tökéletesen tudtam tanulni…) Ja, hogy már az vagy… Akkor legyen szerencséd!

Ha konfrontálódsz, csak jó indítékkal tedd. Sose vegyél fel olyan (stílusú) kesztyűt, amit próbálnak rád kényszeríteni. Azt gondolsz róla, amit csak akarsz, de ne mondd ki, ne írd le! Te csak szépen legyél aranyos és kedves. Azzal nem tudnak mit kezdeni.
Leánygyermeknél sosem voltam SZMK-s, de szerettem volna, ha méltón búcsúznak és mondanak köszönetet az elmúlt évekért az őket tanítóknak, ezért beszálltam Milán anyu mellé a harcba. Jó zsaru-rossz zsaru (naVAJonmelyikvóótamén?) felállásban megvívtunk minden csatát, ami kellett ahhoz, hogy végül a gyerekek büszkén és elégedetten álljanak ott az utolsó napjukon.

Aztán, mintha nem lett volna elég az elmúlt hetekre a sok hülye… még ez az eső is… A szomorú hétvégi időjáráshoz mit is ajánlhatnék, mint egy vidám reggelit! Becsületes neve? Hát az nincs, de ez nem ok arra, hogy ma a tojásból, a sonkából, a sajtból rántotta legyen.

Hozzávalók (4 fő részére)

8 db zsemle
12 szelet sonka
12 szelet sajt
10 dkg reszelt sajt
6 tojás
só, bors, vegeta ízlés szerint

Elkészítés

Zsemléket bevágjuk (nem a kukába). Csak úgy szimplán, három zsebet szabunk rá, hogy legyen hova betölteni az extrákat. Sonkát, sajtot félbevágjuk és egyesével megtöltjük a zsömit. Tojásokat felütjük, ízesítjük sóval, borssal, vegetával és kézi habverővel habosra keverjük. Megtöltött zsömik mindkét oldalát tojásba mártjuk, majd sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk őket.
Maradék tojással nyakonöntjük, reszelt sajttal megszórjuk, majd -180°C fokon- 20-25 perc alatt készre sütjük, és ha kész sok zöldséggel jól megesszük!

Ch 1 db-ban: 33 g
Ch 1 adagban (2 db zsemle): 66 g

Gódor Panka

Receptek diabosoknak rovatunk szerzője végzettségét tekintve szakács. Lánya 2008 óta diabéteszes. Panka a családja számára bevált recepteket osztja meg velünk hétről hétre, köztük sok-sok édességgel. Diab Diéta a la Panka oldalát itt érhetitek el.