100 nap után – egyenlőre úgy fest – a hétvégén végre hazaköltözünk. Nem azért végre, mert ne lett volna elsőosztályú a szállás és az ellátás a szomszédban, de azért az otthon, az otthon. Ebből kifolyólag az elmúlt 2 hétben reggeltől estig hol kislapáttal, hol porszívóval, hol felmosó vödörrel a kezemben mászkáltam tüntetőleg a festő, az asztalosok és a villanyszerelők között, jelezvén, hogy igyekezzenek, mert mostantól a munkaidejük egyenesen arányos a jelenlétemmel. Persze ez nem azt jelenti, hogy ellenőrizni akarnám, hogy mit, mikor és mennyi ideig csinálnak, csak érezzék a törődést.

A nagy takarítási láz, és a mesterek kedélyállapotának borzolása közben teljesen kiment a fejemből, hogy egész héten nem főztem. Ami mondjuk nagyduzzogva, de túlélhető állapot, de bakker, hogy lesz így recept!? Hát persze, hogy úgy, hogy a sógor a héten is brillírozott a konyhában, és a tálalás mellé küldte a receptet is. Életmentő.
Ahogy a tegnap esti köszi, nem vagyok éhes, mit főztél? saslikot? …akkor mégis… vacsora, és a fröccs is, amivel mindig várnak. Szerintem a népi Kína teljes területén letöltendőt adnának érte, ha ezt valaki kínai kajának hívná, de mindegy, ez vállalható kockázat cserébe azért, hogy ezt az ételt legalább a családom minden tagja szereti.

Hozzávalók

• 1/2 kg kacsamell belső filé. Így árulják a boltban. Nem érdemes egész, bőrös kacsamellet venni ezért a kajáért, ha mégis azt sikerült, semmi pánik, hozd csak át nekem és én szívesen megsemmisítem, hogy ne kelljen vele vesződnöd. 😉
• 2 sárgarépa
• 2 zsenge cukkini (és/vagy brokkoli és/vagy gomba és/vagy kaliforniai paprika…)
• hagyma, félholdakra vágva
• újhagyma (csak a zöldje)
• 1-2 zellerszár
• 2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
• 1 darab friss gyömbér, (reszelve, hogy ne tudják kipiszkálni a kajából :))))
• chili (ha bírjátok)
• só ízlés szerint
• őrölt bors ízlés szerint
• szójaszósz
• 500 g basmati rizs

Ch teljes mennyiségben: 398 g

Elkészítés

Legelőször is a rizst forró vízzel leöntöm és lefedem, amíg az összes többi hozzávalót szépen felvágom. A répát ferdén, félkarikákra, a cukkínit negyed szeletekre, a hagymát félholdakra, az újhagyma zöldjét pedig ferdén kb. 2 centis darabokra szoktam vágni. Nyilván elegánsabb lenne mindent gyufaszál méretűre kaszabolni, de akkor nincs kész a kaja fél óra alatt és kitör a lázadás. Érdemes tálakba csoportosítani a hozzávalókat aszerint, hogy mikor adod az ételhez, hogy egy mozdulattal beleboríthasd a wokba őket, amikor rájuk kerül a sor, mert amikor felhevíted a wokot, onnantól gyorsan történnek a dolgok. 1. csapat: csíkokra vágott kacsamell filé. 2. csapat: hagyma, gyömbér, fokhagyma, (chili). 3. csapat, a keményebb csávók: répa, szárzeller. 4.csapat, a puhák: kukkíni, újhagyma. (Gombával, brokkolival, több színű kaliforniai paprikával is el bírnám képzelni, de ezek némelyikét a gyerekek kipiszkálnák belőle és akkor oda a „kivételesen-az-egész-család-ugyanazt-eszi” élmény.)

Rizsről leöntöm a vizet, szűrőben a csap alatt lemosom róla a keményítőt és odateszem főni. Még azelőtt elzárom, hogy beszívja az összes vizet, a maradék hőn szépen készre párolódik és ami fontosabb, nem kell rá figyelni, amikor a wokkal ügyezel. Érdemes jó minőségű rizst venni, sokat hozzátesz az étel ízéhez. Az is fontos, hogy ismerd meg a rizst, amit használsz, akciós diszkontáruházas basmatival hoztam már szégyent magamra ugyanazzal a technikával, ami előtte százszor hibátlanul működött a kedvenc rizsemmel. Nem a másik rizs volt rossz, én nem figyeltem rá eléggé.

Wokot (vagy öntöttvas lábost) felforrósítom, kacsát magas hőn 2 adagban lepirítom, de épp csak annyira, hogy a külseje megpiruljon, a belseje viszont ne száradjon ki. Kb. 2 perc, amikor már éppen nem látsz rózsaszín foltokat, akkor jól is van. Zsíradék opcionális: jó a kacsazsír, szezámolaj, mogyoróolaj, … már ha van otthon és nem felejtek el venni, mikor elfogy. Nem sózom, csak miután kivettem egy tálba, nehogy levet eresszen a wokban. Nem jó az összes kacsát egyszerre belepúpozni, mert akkor nem pirul, hanem párolódik és csak levet ereszt és kiszárad. Igen, jól látod, a kacsával kapcsolatban súlyos „leveteresztési” fóbiám van.

Ha kész a kacsa, újabb adag olaj a használt wokba és mehet bele az 2. tálból a hagymagyömbérfokhagyma(chili). Folyamatos kevergetés mellett fél perc alatt felkaparom a kacsa letapadt pörzsanyagait a hagymával, az egész cucc elkezd szépen pirulni és kiér az illata a nappaliba, amiből a gyerekek már tudják, hogy T-5 percnél járunk, lehet állni nekifele megteríteni. Mehet bele a répaszárzeller, folyamatos kevergetés, amikor látod, hogy 1-2 helyen már megkapta, jöhet a cukkíniújhagyma, szintén 1-2 perc, aztán szójaszósszal meglocsolod és visszateheted bele a kacsát a tál alján összegyűlt levével együtt. Összeforgatod, sóval-borssal beállítod a végső ízeket és kész. A zöldségek teljesen nem puhulnak meg, csak épp nem maradnak nyersek, ez így van jól. Lesz egy kis leve is a kacsából és a zöldségekből, ha többet szeretnél, alaplével lehet tuningolni és kevés vízzel elkevert étkezési keményítővel be is sűrítheted olyan „kínaibüfésre” a cuccot.

Bár végig magas hővel dolgozol, wokban sütni egyáltalán nem akkora para, mint amekkorának a partvonalról látszik. De NO multitasking, végig oda kell rá figyelni. Igen, mind az 5 percig. 🙂 Amikor úgy érzed, elkezdene égni benne a kaja, kicsit lehúzod a lángról/kerámiáról/indukciósról vagy löttyintesz bele egy kis vizet. Igazából csak a fokhagyma kritikus, mert a hús és a zöldségek a víztartalmuk miatt úgysem égnek keserűre egy pillanat alatt. Kivéve, ha magára hagyod a rendszert. Mert akkor tényleg odaég a pipacsba az egész és jön a kudarc, szégyen, felvágott erek, árvák zokogása…

Rizst egy villával fellazítod, mély tányérban tálalod a zöldséges kacsával. Pálcikával eszed, hogy legalább a megevés legyen autentikus, ha már a kaja nem az… Jó8vágyat.

Gódor Panka

Receptek diabosoknak rovatunk szerzője végzettségét tekintve szakács. Lánya 2008 óta diabéteszes. Panka a családja számára bevált recepteket osztja meg velünk hétről hétre, köztük sok-sok édességgel. Diab Diéta a la Panka oldalát itt érhetitek el.