Eltelt már egy hét, hogy viseljük az Inreda AP-t. Voltunk kontrollon pénteken, az orvos és informatikus csapattal találkoztunk. Az értékek nagy reményekkel kecsegtettek. Ugyanakkor tudni kell, hogy még mindig vannak ismeretlen faktorok, és bökkenők akadnak.

• Amennyiben kérdeznétek Péter anyukáját, csatlakozzatok a Szurikáta Alapítvány Facebook-csoportjához, itt >>>
• A beszámoló I. részét itt, a III. részét itt olvashatjátok.
• Az InredaAP kutató orvosával készített interjúnkat pedig itt találjátok.
• Robin Koops feltalálóval készült interjúnkat itt olvashatjátok >>>

Eredmények, nehézségek

Az eredmények szerint a hipók kb. 2,1%, az in range vagyis megfelelő cukor 64%, a magas, olyan 22%, és a nagyon magas 11% körül alakult az első héten. A cél az, hogy a megfelelő, in range 80% fölé kerüljön. Az orvosok is meg vannak elégedve, ugyanakkor a napokban megint nagyon magas értékeket merünk, és úgy tapasztaljuk, hogy a megadott 3 nap nem elég, hamarabb kell cserélni inzulint, mert amikor Péter hamarabb cserélte ki, azonnal lemászott az érték 6,2 re. Szóval, vannak jó napok, és vannak nehezebbek, mivel mi is most ismerkedünk a géppel. Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy mivel Péter 14 éves, a hormonok szanaszét vannak, plusz rengeteget sportol, és biciklivel jár iskolába, ami a szomszédos faluban van. Kiszámoltuk, hogy heti 60 kilométert is lebiciklizik.

Sportoláskor a gépet le kell csatolja magáról. Tudni kell azonban, hogy futballozik és csapatkapitány (védő pozícióban), és mivel a foci egy elég vad sport, ahol összeütköznek, vagy leesnek a játékosok, a gép is és a fiam is ki van téve a veszélynek. Természetesen, ha mondjuk biciklizne vagy csak szaladna, akkor nem feltétlenül kellene levenni a gépet, de hozza kell tegyem, hogy maga gép sem könnyű (olyan 350 g körül van). Továbbá, zuhanyzáskor és úszáshoz is le kell applikálni, mivel egyelőre nem vízálló. Ilyenkor egy műanyag sapkát húzunk a kanülökre.

A szenzorokat is ki kellett cserélni a hétvégén, de nem egyszerre. Mindig kell legyen egy éppen működőképes szenzor szolgálatban. Valamint egy harmadik Dexcom szenzor is felkerült, mint független szenzor amelyik figyeli a másik kettőt, és ellenőrzi őket. Amennyire én tudom, ez csak a kísérlet alatt használandó, elvileg 2 szenzor bőven elég, csak mint érdekesség osztom meg.

A glukagon az sajnos napi rutin, az inzulint meg 3 naponta kell kicserélni (de ez valószínűleg változni fog, ahogy tapasztaljuk). Vagy ha éppen a gép jelez valamiért, hogy nem érkezik rendesen. Volt olyan, hogy felhívtak az iskolában, és haza rendelték mert úgy érzékeltek, hogy nem helyeztük fel rendesen, és nem adagol a gép megfelelően inzulint.

Diétás változások

Ami az étkezést és diétát illeti, mivel mi penesek vagyunk, így nemigen volt komoly megszorítás eddig sem, vagyis Péter – természetesen – korlátok között eddig is ehetett, de persze hozzá kellett számolnunk, hogy a megfelelő egységet adjuk be Novorapidból, plusz Tresibat éjjelre.

Természetesen mindig is vigyáztunk, hogy a megfelelő minőségű ételeket kapja, kerülve mindent, ami nem megengedett, de mennyiségi korlát persze nem volt… az itteni diab filozófia az, hogy az élet 98%-a legyen a saját életed, és 2%-a szóljon a diabról.

Ehhez képest, most Péter elvileg ehet amennyit, amikor és amit akar (természetesen még mindig nem adok neki cukorkát, vagy fehér lisztet stb.), semmilyen megszorítás vagy előírás nincs, de megint csak hozzá kell tenni, hogy a hollandok eleve nagyon egészségesen élnek, rengeteg hal, gyümölcs és zöldség van az étrendjükben, és nemigen látok elhízott, vagy túlsúlyos hollandot. Rettentően sportosok, még az szépkorúak is… Mindenki folyton biciklivel közlekedik, és estefelé csapatokba verődve szaladnak vagy sétálnak.

Kezdünk belejönni…

Összegezve az eddigi tapasztalatokat, a kezdeti drukkon túlvagyunk, profi módon cserélünk ki bármit, és úgy látom, Péter kezd nagyon ráérezni, hogy pontosan hogy is működik a gép, és ha valami nem jó, akkor vajon mi is lehet a baja. Természetesen most is mindennap van telefonos interjú a csapattal, és 24 órában állnak rendelkezésünkre. Aranyosak voltak, mert az éjjel már nem mertek engem hívni (Pétert éjjel hiába hívják, mert atomrobbanás sem kelti fel sajnos, nemhogy valami csengetés, és ez így van a Freestyle jelzésekkel is), ezért a férjem keltették fel ezúttal, hogy ellenőrizze a gépet, mert riasztott. Szerintem rájöttek, hogy mostanában elég keveset alszom, még a szokásoshoz képest is. Péter viszont reggel boldog volt, közölte, hogy na végre először aludta ki magát, amióta rajta van a gép.

A kezdeti nehézségek mellett, továbbra is reményteli vagyok. Sokat számít, hogy semmit nem kell kimérjek és kiszámoljak, sem szénhidrátot, sem inzulin egységet. Ha nem is ehet pontosan úgy, mint egy diab nélküli ember, úgy ehet, mint egy – hangsúlyozom – egészséges ember, akinek az étrendje nem feltétlenül áll édességből és cukros, lisztes kajákból. A mértékletesség és az odafigyelés a kulcs, de hatalmas változás, hogy nem arról szól a nap, hogy „jaj akkor ez menyi szénhidrát volt?” „És beadtál már fiam?”

Somodi Réka
2022. december 13.

• Amennyiben kérdeznétek Péter anyukáját, csatlakozzatok a Szurikáta Alapítvány Facebook-csoportjához, itt >>>
• A beszámoló I. részét itt, a III. részét itt olvashatjátok.
• Az InredaAP kutató orvosával készített interjúnkat pedig itt találjátok.
• Robin Koops feltalálóval készült interjúnkat itt olvashatjátok >>>