inzulin

1. „A kívülről bevitt inzulin “ellustítja” a saját inzulint

Az 1-es típusú diabétesz (T1DM) egy autoimmun betegség, amelyben a beteg saját immunrendszere támadást indít a saját hasnyálmirigye, illetve az inzulintermelő béta sejtek ellen. Az elmúlt években (évtizedekben) számos vizsgálatot végeztek az immunfolyamat leállítására, de eddig – az ígéretes állatkísérletek ellenére – emberben sajnos egyik sem bizonyult sikeresnek.

Mód van azonban a folyamat bizonyos mérvű lassítására. Hogyan? Azáltal, hogy a beteget kezdettől igyekszünk minél jobban kezelni, azaz annyi inzulint viszünk be kívülről, amennyivel a legjobb kezelést, azaz a vércukorszintnek a normálist legjobban megközelítő értékét tudjuk elérni. Ezzel ugyanis elkerüljük a hiperglikémiát, és ezáltal valamelyest feltartóztatjuk a sejtek gyors pusztulását. A cukor ugyanis méregként hat a béta sejtekre (“glüko-toxicitás”), ami felgyorsítja az autoimmun folyamat által megtámadott sejtek pusztulását.

Az endogén (“saját”) inzulin termelődését a vércukorszint szabályozza.

Mindezek alapján a kívülről bevitt inzulin nem csökkenti a saját inzulintermelést, hanem védi azt!  Ezt a tényt számos vizsgálat és a klinikai tapasztalat is bizonyítja.

  • Azokban a betegekben, akik a remissziós fázis alatt is megfelelő mennyiségű inzulint juttatnak be a szervezetbe, a remisszió sokkal hosszabb ideig tart.
  • Míg, ha a beteg arra törekszik, hogy a remisszió során minél kevesebb inzulint vigyen be kívülről, kimeríti a saját inzulintartalékait, és a rövid remissziós szak lezajlása után drámai romlás következik be a szénhidrát anyagcserében.

2. „A magas cukrot sok víz ivásával csökkenthetjük”

Ez csak részben tévhit! Igaz az, hogy magas vércukorszint esetén fokozni kell a folyadékbevitelt. Ez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a szervezetet megvédjük a kiszáradástól. A magas cukorszint ugyanis cukorvizelést eredményez, és a cukor csak megfelelő mennyiségű vízzel együtt képes eltávozni a szervezetből. A forszírozott folyadékbevitelnek valami kis vércukorcsökkentő hatása is van elsősorban azáltal, hogy a kiszáradás miatt besűrűsödött vér felhígul, illetve azáltal, hogy az inzulin jobban ki tudja fejteni a hatását.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a leghathatósabb vércukorszint csökkenést az inzulin által érjük el, azaz magas vércukorszint esetén az inzulinadagot kell megemelni (a bőséges folyadékbevitel mellett). Vonatkozik ez elsősorban olyan helyzetekre (pl. lázas betegség), amikor az inzulinigény jelentősen megnő.

3. „Ha magas a gyerek cukra felvágottat, sajtot kell etetni vele,  hiszen a szénhidrát felviszi a cukrot.”

Ez semmiképpen sem helyes gyakorlat. Miért?

  • Elsősorban azért, mert a fehérjékből és zsírból is cukrot készít a szervezet, így ez is – igaz kissé lassabban, mintha szénhidrátot fogyasztanánk – megemeli a cukrot.
  • A másik ok pedig az, hogy ezek a tápanyagok – túlzott fogyasztás esetén – megterhelik a szervezetet.
  • A fehérje a vesét terheli, azt a szervet, amit maga a diabétesz is kitüntetetten támad meg a késői szövődmények formájában. A fokozott zsírbevitel pedig a nagyerek megbetegedését segíti elő.

Ezért, ha a gyerek elfogyasztotta a számára javasolt szénhidrát mennyiséget, de még mindig éhes, két választás között választhatunk: vagy zöldségekkel (uborka, káposzta, paprika) csillapítjuk az éhségét, vagy a plusz szénhidrátot extra inzulinnal ellensúlyozzuk.

A 2014-ben közzétett diabetológiai  szakmai irányelv a zsírban és fehérjében szegény, szénhidrátokban gazdag étrendet ajánlja a cukorbetegek számára. Ennek megfelelően 50-55 % komplex, magas rosttartalmú (>30 g élelmi rost/nap) szénhidrát, 15-20% fehérje (testtömeg kilogrammonként 0,8-0,9 g), a fennmaradó hányadban zsír bevitele javasolt. A zsírok vonatkozásában az a kívánatos, hogy a telített zsírsavak bevitele <10 % (de magas, >2,5mmol/l-es LDL-koleszterin szint esetén < 7%), a többszörösen telítetlen zsírsavaké ~ 10%, az egyszeresen telítetlen zsírsavaké  ~ 10-12 % legyen.

Baracsi Gabriella illusztrációja az egészséges táplálkozás összetételéről. Forrás: Diabéteszes gyermek az óvodában, iskolában.

A ropikban, kekszekben, chipsekben, nápolyikban, pattogatott kukoricában, mélyhűtött pékárukban, pizzákban, leveskockákban, salátaöntetekben, egyes látványpékségek termékeiben, bizonyos gyorséttermi ételekben és kávéfehérítő porokban levő transz-zsírok (zsírsavak) étrendi bevitelének csökkentése mérsékli a szérum LDL- és növeli HDL-koleszterin tartalmát, ezért ezen zsírsavak fogyasztását a lehető legkisebb mértékűre kell szorítani.

2016. március

Dr. Körner Anna

Az MTA Doktora, egyetemi docens. Csecsemő- és gyermekgyógyász, gyermekdiabetológus orvos, Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinika Diabetes Szakrendelés. A Szurikáta Alapítvány szakmai cikkeinek szerzője, könyveink lektora, rendezvényeink visszatérő előadója.

Támogasd a munkánk!

Csatlakozz közösségünkhöz önkéntesként, ha teheted, adománnyal segítsd alapítványunkat, vagy cégeddel vegyél részt egy-egy projektünk megvalósulásában! Nézd meg, mennyi mindent tudunk megvalósítani a támogatásoddal!

Támogatom

Iratkozz fel hírlevelünkre!