Kornél júliusban volt 8 éves, okos, ügyes, fegyelmezett, társainál érettebb kisfiú és 1-es típusú diabéteszes. Most kezdi az általános iskola második osztályát.

Tünetek, diagnózis és az élet diabétesszel

Kornél első szülinapja után a nyár végén már voltak gyanús jelek, amit most már tudok, hogy a diabetes tünetei, akkor még elfogadtam mások véleményét, hogy azért iszik sokat, mert nyár van, azért nyűgös, mert jön a foga, éjjel azért sír fel, mert rosszat álmodott. Pedig ezek már mind a diabetes tünetei voltak! Orvoshoz a szája időnkénti elkékülése miatt kerültünk, ugyanis szívproblémára gyanakodtak, de nem, most már tudom, hogy akkor valószínűleg alacsony volt a cukra.

A kórházban a főorvos asszony kikérdezett a kisfiamról és a felsorolt tünetek alapján azonnal vércukormérést kért. 37-es cukorral álldogált mellettem a 16 hónapos kisfiam. Mentővel átszállítottak minket a megyei kórház gyermek-diabetológiai osztályára. 4 napot töltöttünk ott, meg tanultunk cukrot mérni, inzulint beadni és szénhidrátot számolni. Kornél az első perctől könnycsepp nélkül tűrte a napi eseményeket. Mi pedig a férjemmel és a nagyszülőkkel felváltva sírtunk a folyosón.

Az én kis családom …

Itthon próbáltunk eligazodni a felfordult életünkben. Éltük a mindennapokat, igyekeztünk teljes életet élni a diabetes mellett is. Az élet ekkor elvett és adott is. Szerettünk volna kistestvért kicsi korkülönbséggel, éppen a kórházba kerülés napján tudtam meg, hogy kismama vagyok. Kornél 2 éves korában megszületett kishúga, Karina.

Csodás évek a perkátai Óvodában

Mikor Kornél 3 éves lett, szerettük volna, hogy ő is óvodába járhasson, mint a többi gyermek. Tudtuk, hogy nemcsak a sok mozgás, de a közösségbe járás is létfontosságú a cukorbeteg gyerekeknek. A vezető óvónő már a beiratkozásnál nagyon megértő és készséges volt hozzánk, természetes volt, hogy a Kornél is járhat óvodába, betegsége miatt nem fogják eltanácsolni.

2010 szeptemberében kicsit szorongva, de annál nagyobb lelkesedéssel kezdtük meg óvodai életünket. Az óvó nénik nagy türelemmel, kicsit aggódva hallgatták a Kornélhoz tartozó „használati utasítást”, de vállalták a felelősséget, a nagyobb odafigyeléssel járó terhet, és a nem kevés plusz feladatot, a vércukormérést, inzulinbeadást, szénhidrátszámolást.

Búcsú az ovitól

Kornél négy évet jár óvodába, és elmondhatom, hogy ennél jobb helyen és kezekben nem is lehetett volna. Az óvónők (Rita és Ági néni) és dadusok (Kriszti és Anna néni)  a kezdetektől nagy szeretettel és odaadással foglalkoztak vele. Mindig, minden programon részt vehetett, semmiből nem hagyták ki betegsége miatt, ugyanúgy élte ovis életét, mint minden más hasonló korú kisgyermek. Jelen volt minden programon, színházlátogatáson, kiránduláson, kizárólag a pedagógusokkal. Minden nap reggel 7 órától délután 4 óráig az oviban töltötte a hétköznapokat, mivel én is visszamentem dolgozni 4 éves korában.

Az óvó nénik minden étkezés és nagymozgás, torna vagy udvari játék előtt vércukrot mértek, minden ebédkor, 3 évig pen-nel szúrták Kornélnak az inzulint. Az utolsó tanévére Kornél inzulinpumpát kapott. Az új kezelési módot is hamar elsajátították a pedagógusok.

Örökké hálásak leszünk az óvónőknek, hogy vállalták a Kornél ovis gondozását cukorbetegen is. Hatalmas szeretettel, odaadással és türelemmel biztosították a Kornél békés lelki fejlődését, biztosították a mindennapi zökkenőmentes, élményekkel teli ovis életét.

Kornél 2014 júniusában könnyek között elbúcsúzott a szeretett óvó néniktől és óvodától.

Iskolakezdés

2014. szeptemberében kezdtük az első osztályt. Kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen én is ebben az iskolában tanítok, de minden pillanatban mégsem tudok a gyermekem mellett lenni.

Iskolakezdés nagy várakozással

Tanévzárás sok-sok elismeréssel

Az osztályban tanító két pedagógus kolléga (Ági és Marika néni) segítségére is teljes mértékben számíthatunk. Már az évkezdés előtti családlátogatáson meg tanultak cukrot mérni, felügyelni a pumpa használatot. Megkapták ők is a Kornélhoz tartozó „használati utasítást”.

Barátnőm Melinda, aki képzett diabétesz edukátor, vállalta az összes alsós kolléga együttes felkészítését még a tanév megkezdése előtt. Beszélt a gyermekkori diabéteszről, a cukorbeteg gyerekekről, az iskolai életben előforduló esetleges nehézségekről, valamint magas és az alacsony vércukor tüneteiről és arról, hogy ilyenkor mi a teendő. Volt vércukormérés a pedagógusnak, bemutatásra került az inzulinpumpa működése és még az inzulinpumpa kanüljének beszúrási módjával is megismertette kollégáimat.

Pedagógusai napközben figyelmeztetik Kornélt, ha cukormérés és evés ideje van. A testnevelés órákat a mi igényeink szerint osztották be és az osztály is minden nap azonos időpontban ebédel Kornél miatt. A tízórait és az uzsonnát itthonról viszi, kis cetlivel az éppen beadandó inzulin mennyiséggel feltüntetve. Az ebédet az iskolai menzán eszi a többi gyerekkel. Itt jelen vagyok, így én határozom meg az inzulinadagot.

Főbb iskolai szabályaink:

• Minden evés előtt cukrot kell mérnie.
• Minden testnevelés óra előtt cukrot kell mérnie és felhívnia.
• Illetve ha 4 alatt vagy 10 fölött van a cukra fel kell hívnia.
• A kis motyóját mindig vinnie kell magával, ha kimennek az osztályteremből, testnevelés órára, a játszótérre, az ebédlőbe, tanulmányi sétára, stb. Ebben még a tanító nénik segítségére szorulunk, hogy ne felejtődjön el.

Kornélnál óvodás kora óta van telefon, ez nagy biztonságérzetet nyújt a pedagógusoknak és nekem is. Probléma, kérdés esetén hívnak, illetve iskolás kora óta már ő maga és telefonos segítséget nyújtok.

Önállósodás a diabétesz kezelésében

Kornél és Karina

Ahogy telnek az évek és nő Kornél egyre könnyebb a cukorbetegség kezelése. Kornél önfegyelmében sosem volt hiba, soha egy morzsát nem evett meg titokban. Előfordult, hogy még csak az 1-2 éves kistestvére a szájába szerette volna gyömöszölni a kekszet, de még csak véletlenül sem harapott bele, pedig akkor még ő is csak 3-4 éves fiúcska volt. Talán ennyiből könnyebb, hogy már piciként megkaptuk ezt az életformát, hogy ebbe nőtt bele, nem tudja milyen diabetes nélkül élni. Elfogadta, hogyha éppen nem ehet olyat, mint a többiek, csak kapjon helyette valami „neki valót”.

2 éve, mióta pumpát használunk már ebben is nagyobb szabadságot kaptunk, pedig féltünk belevágni, féltünk az újtól, az ismeretlentől, hogy egész nap rajta lóg. De egy percig nem bántuk meg, semmiben nem akadályozza, megkönnyíti az életünket ez a kis szerkezet.

Igyekszünk teljes, élményekkel teli életet élni úgy, mint bárki más, csak több önfegyelemmel és odafigyeléssel tesszük ezt.

Perkáta, 2015. augusztus 29.

Siposné Nagy Krisztina – Kornél anyukája