Dr. Tóth-Heyn Péter, a SE I. számú Gyermekgyógyászati Klinika igazgatóhelyettese és a Diabétesz, Endokrinológiai és Metabolikus Osztály vezetője, több száz 1-es típusú diabéteszes gyermek kezelőorvosa a Szent-Györgyi Albert Orvosi Díj jelölése kapcsán mesélt hivatástudatáról. Kollégája, dr. Luczay Andrea és szülőtársaink is megosztották saját történetüket a doktor úrról.

“A gyermekek gyógyítása: számomra nélkülözhetetlen örömforrás”

“Fiatal gyermekkoromtól vonzott a természet, az élővilág, maga az élet csodája. Kíváncsivá tett minden élő működése. Kezdetben elsősorban a kutatómunka vonzott, de amint az egyetemi tanulmányok során betegekkel, fájdalommal, és főleg megoldatlan kérdésekkel kerültem kapcsolatba, felismertem, hogy inkább ott a helyem, mint a vizsgálóasztal mellett. Már az egyetem 3. évében kerestem, hogy lehetne betegágy mellett dolgozni. Egy valami bizonyos volt: gyermekekkel szerettem volna foglalkozni.

Kezdetben ápolói munkát végeztem, olyan területen, egy nevelőotthonban, ahol nagyon megérintett a szükséget szenvedő, a társadalom perifériájára sodródott gyermekek élete. A nevelőotthonban szerzett tapasztalatok nyomán mindig könnyen találtam meg a hangot a problémásnak mondott, pedig inkább sokszor csak nem eléggé szeretett gyermekekkel.

Egyetemi éveim során később hemato-onkológiai osztályon végeztem ápolói munkát, ahol azt volt alkalmam mélyen megtapasztalni, hogy az orvos – és az ápoló – munkájának értelmét nem feltétlenül a siker adja: sokszor a jelenlét, a szeretet, és a küzdés is elég ahhoz, hogy munkánkat eredményesnek érezzük.

A gyermekekkel való foglalkozás örökös játékosságával, őszinteségével számomra nélkülözhetetlen örömforrás! A gyermek még nem tanulta meg, hogy más próbáljon lenni, mint amiben ő egyedi módon értékes. Erre kell őket folyamatosan újra és újra megtanítanunk. És ezt tanulhatjuk mi is tőlük. Ha betegek, akkor pontosan tudhatjuk, hogy mekkora a baj: tudjuk, hogy súlyos a betegség, ha már nincs kedvük játszani, de amint kicsit jobban lesznek, ismét tudják élvezni a játékos gyermeki létet.

Nincs ez másképp a gyermekkori cukorbetegséggel sem. Egy súlyos anyagcsere felborulás, egy ketoacidózis olyan súlyos állapot, hogy alig tudunk kapcsolatot teremteni a gyermekkel: küzd a levegőért, próbál valahogy fennmaradni, fél. Ekkor ha azt mondom a szülőknek, hogy meglátják, holnap ott játszik a többiekkel, alig akarják elhinni. Pedig ilyen a gyerek – és ilyen az inzulin. Sok érdekes és ezer örömet adó területe van a gyermekgyógyászatnak, de ilyen látványos javulást, az őszinte fordulat ilyen megnyilvánulását alig láthatjuk valahol. Íme, itt van egy betegség, egy állapot, a gyermekkori diabétesz, amit meggyógyítani nem tudunk, de amiről ha nem beszélünk félelmet keltve egy kis ovis betegnek, akkor alighanem egészségesnek érzi magát. És ez a nagy kihívás: elhitetni ezekkel a gyermekekkel teljes értékűségüket, sőt, azt megmutatni, hogy ők többet tudnak, nehezebb körülmények között érhetik el azt, amit társaik, akiknek megadatott, hogy van elegendő inzulinjuk.

És még valami csodálatos felelősség hajt a gyermekkori diabétesszel kapcsolatban: kíváncsian próbálom elképzelni ezeket a gyermekeket, ahogy majdan párjuk oldalán gyermekeikkel játszanak, ahogy kertjüket művelik, fociznak, építenek, tanítanak. Mert ez lehetséges és elvárható! És én akkor már sajnos nem fogom ismerni őket, de tudom, hogy ezek megvalósulása nagy részben azon múlik, hogy mennyire tudjuk a diabéteszt egy betartható keretnek elfogadni, és mennyire tudjuk ezáltal felelős felnőttként elengedni kezüket, hogy vigyázva immár magukra, élhessenek sokáig egy lehetőleg minél teljesebb életet.
Dr. Tóth-Heyn Péter

A gyermek jó kezekben van

“Idén lesz 34 éve, hogy ismerjük egymást és idén lesz 3 éve, hogy régi tervünket megvalósítva együtt dolgozunk. Tóth-Heyn doktor úr higgadtsága, töretlen optimizmusa minden vele dolgozónak sokat segít a mindennapok nehézségeinek elviselésében. Komolysága, széleskörű szakmai felkészültsége jól megfér jó humorával, a viziten az egyik pillanatban a legújabb tudományos ismereteket osztja meg velünk, a másik pillanatban valami egyszerű mondatból farag viccet.

Sok év ismeretség után is megérint, ahogy reggelente odalép bemutatkozni egy-egy frissen diagnosztizált beteghez és a szüleihez, kezét nyújtja és a szemükbe néz: azt hiszem mindenki számára nyilvánvaló ettől a perctől kezdve, hogy a gyermek jó kezekben van.”
Dr. Luczay Andrea

Egyenrangú kapcsolatot tud teremteni

“A doktor úr kedves, derűs személyisége, türelme és odafigyelése alapvetően meghatározza az általa vezetett osztály és annak minden munkatársának a kis betegekhez és szüleikhez való viszonyát. Béke, a munkatársak egymás iránti tisztelete és együttműködése jellemzi az osztály mindennapjait még a legnagyobb leterheltség idején is.

A szülők és a gyermekek, amikor éppen velük foglalkozik, azt érezhetik, teljes lényével jelen van és csak rájuk figyel abban az időben. A doktor úr “sajátos karizmája”, hogy azonnal és egyenrangú kapcsolatot tud teremteni a legkisebb gyermekekkel is. Empátiával fordul a diabétesz kezelése szempontjából „legnehezebb” korosztály, a kamaszok felé és úgy találja meg velük a közös hangot, hogy azok a bizalmukba fogadják és szívesen működnek vele együtt olyan dolgokban is a diabétesszel kapcsolatban, melyekben a szülők már kudarcot vallottak.”
Kocsisné Gál Csilla

Matyi és az Ő családtag doktor bácsija

„Matyi tavaly úgy döntött, inzulinpumpás szeretne lenni. Szóltunk a doktor bácsinknak, Tóth-Heyn doktornak, megkaptuk az időpontot, besétáltunk a kórházba és utána ki a pumpával… Aztán megérkezett a nyár, Matyit elkezdte zavarni, hogy inzulinpumpája van. Megnézik, kérdezgetik, megbámulják. Az oviban kezdődött a gond: elrágta a kanül vezetékét, kiszedte az inzulinos tartályt, mindezt persze titokban. Itthon lecsatolta játszás közben magáról a pumpát, aztán rájöttünk, hogy ez az oka a sok 20-as cukinak.

Kétségbeesetten hívtam a doktor bácsinkat, aki azt mondta, mivel veszélyes, amit Matyi csinál, ezentúl adjuk be pennel az inzulint és 2 nap múlva vár minket a gyermekklinikán. Amikor a bementünk a kórházba, behívta Matyit az orvosi szobába és becsukta maguk mögött az ajtót. Ketten megbeszélték, hogy mi a helyes út: mit szeretne Matyi. Engem teljesen kizártak – jogosan, hisz nem az én cukorbetegségemről van szó. Azt mondta a doktor bácsi, elvinné Matyit a gyermekklinika visegrádi táborába is. Matyinak szerencsére volt kedve hozzá….

A kisfiam visszakapta a pumpáját, azóta nagyon vigyázz rá és akármikor kontrollvizsgálatokra megyünk, a doktor úr először mindig Matyit kérdezgeti és csak utána konzultál Velem. A visegrádi táborból rengeteg élménnyel jött haza, ahol a doktor bácsi sokat beszélgetett Vele…. Matyi szerint családunk része lett a diabos doktor bácsija, hisz őt is ugyanúgy szereti mint minket, szüleit.”
Gali Claudia, Matyi anyukája

A legkedvesebb orvos a világon

“Mondtam a diabéteszes nagyfiamnak, Marcinak, hogy meglepetés készül a doktor bácsijának, Dr. Tóth-Heyn Péternek. Írjunk pár sort a doktor bácsiról! Marci “csak” ennyit mondott: Nagyon szeretem, mert Ő a legkedvesebb orvos a világon!!!! Azt hiszem, ebben minden benne van!

Amit én tennék még hozzá, az az, hogy bármikor hívom, mindig segít! Amikor kontrollra megyünk, akkor először mindig megkérdez mindkettőnket, hogy hogy vagyunk. Kéri, hogy meséljen Marci magáról, a biciklizésről, a versenyekről, mert tudja, hogy ez mennyire fontos Marcinak! És csak utána jön a diab! Mit, hol szeretne Marci változtatni, ha esetleg kicsit rosszabbak az értékek és megbeszélik Marcival mitől lehet ez. Hol szeretne változtatni a szénhidrát-mennyiségen, mikor szeretne többet vagy kevesebb enni, ehhez hogyan változik az inzulin mennyisége!”
Müller Henrietta, Marci anyukája

Benedek nem kis páciens, hanem kolléga

“Benedek fiúnk tavaly áprilisban került be az SE 1. számú (Bókay) Gyermekklinikára, amikor 1-es típusú diabétesszel diagnosztizálták . Szerencsére az ott dolgozók kedvessége miatt a bent töltött idő egyáltalán nem volt rossz élmény számára, sőt, azóta Beni is orvosnak készül.

Minden kontrollra teljes orvosi felszerelésben érkezik (és Dr. Farkas Benedek – Ambulance pólóban, sztetoszkóppal, névtáblával), ami valójában nem is kontroll, hanem konzílium a doktor úrral. Így egy eredetileg negatív élményből Beni számára inspiráció és cél lett, amit Tóth-Heyn doktor úrnak is köszönhetünk.”
Farkasné Tanka Gabriella, Beni anyukája

Támogasd a munkánk!

Csatlakozz közösségünkhöz önkéntesként, ha teheted, adománnyal segítsd alapítványunkat, vagy cégeddel vegyél részt egy-egy projektünk megvalósulásában! Nézd meg, mennyi mindent tudunk megvalósítani a támogatásoddal!

Támogatom

Iratkozz fel hírlevelünkre!