Kozuback Kamilla 17 évesen felért a csúcsra: első magyar snowboardos olimpikonként Pekingben három szabadstílusú snowboard versenyen is indult, szép eredményt érve el. Büszkék vagyunk a fiatal kanadai-magyar lány sikereire, amit tovább árnyal, hogy Kamilla 1-es típusú diabéteszes. Kamillát sportkarrierjéről és diabéteszéről kérdeztük az Olimpia és egy világverseny között.
Kozuback Kamillával készült interjúnkat Pásztorné Horváth Judit anyatársunknak köszönhetjük, akinek kisebbik lánya versenyszerűen gyorskorcsolyázik.
Megtennéd, hogy pár mondatban bemutatod magad és a családod?
17 éves vagyok, 1-es típusú cukorbeteg. Nyolc éve snowboardozok, nyaranta pedig úszni szoktam. Én már Kanadában születtem, apukám kanadai, de anyukám magyar, Budapesten született. Gyerekkorukban gyorskorcsolyáztak, és itt, Kanadában ismerkedtek meg. Nálunk a családban mindig mindenki sportol, a kistesóm is, ő hokizik.
Milyen reményekkel indítottad a 2021-2022-es téli szezont? Gondoltad-e például, hogy már 2022-ben kijuthatsz az Olimpiára?
Egyáltalán nem gondoltam, hogy kijutok az Olimpiára. Világkupákra neveztem, a lehető legtöbben el akartam indulni, élveztem a versenyzést. Végül a félcső versenyszámban bejutottam a legjobb harminc nő közé, és így jutottam ki az Olimpiára. Pedig a slopestyle és a big air a fő versenyszámom. Svájcban egy hétig edzettem a félcsőben, és anyukám meggyőzött, hogyha nem is fog jólmenni a verseny, akkor is érdemes elutazni Pekingbe. Igaza lett!
Hogyan értékeled az olimpiai szereplésedet? Mire vagy a legbüszkébb?
A slopestyle és a big air számokban tartalékként indultam, és amikor egy-egy induló kiesett, lehetőséget kaptam, hogy versenyezzek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy új trükköt kipróbáltam a félcsőben, amit még sosem csináltam versenyen, és a big air-ben is meg tudtam mutatni azokat a trükköket, amire készültem.
Olvastuk, hogy a magyar rokonság, a nagyszüleid felé tett gesztus volt az, hogy magyar színekben indultál. Mit szóltak a sikereidhez?
Követték a versenyt, és nagyon örültek, hogy magyar színekben indultam a versenyen. Jó érzés, hogy büszkék rám! Eredetileg a kanadai csapatban voltam, korábban helyi versenyeken indultam. Imádom a snowboardozást, és arra gondoltam, miért ne induljak magyar színekben ezzel is kifejezve, hogy fontosak számomra a gyökereim. Kisbaba korom óta sokat jártunk haza Budapestre, nyaranta Keszthelyen balatonoztunk. A COVID miatt viszont két éve nem tudtam hazalátogatni, és nagyon hiányzik a családom. Itthon angolul beszélünk, de anyukámmal magyarul is szoktam beszélgetni.
1-es típusú diabéteszesként hihetetlen nagy szó, hogy élsportolóként feljutottál a csúcsra. Mikor és hogyan derült ki a diabéteszed?
Tizenhárom éves koromban derült ki a cukorbetegségem. Kempingeztünk a családdal és a kutyáinkkal, és a kutyám, Szása, mindig a közelemben akart lenni, velem akart aludni. Pedig ő egy husky, nem szereti a meleget, nem olyan bújós kutya. Mindig szaglászott, furcsán viselkedett. Azon a nyáron úsztam és futottam, és nem tűnt fel, hogy fogyok, mert mindig is vékony voltam a sport miatt. Sokat ettem, állandóan csokit kívántam, és fáradt voltam egész nap. Anyukám ismerte a tüneteket, amikor elkezdtem sokat inni és pisilni, megmértük a vércukrom, ami akkor már 26,6 volt. A kutyám érezte rajtam a betegséget!
Hogyan fogadtad a cukorbetegséged?
Amikor kórházba kerültem, az volt a fontos nekem, hogy tudom-e folytatni a sportot, amire az volt a válasza az orvosnak, hogy természetesen. Az anyukám intenzíves nővér, tudta mit hogyan kell kezelni. Az első nap ő mért, szúrt, a második naptól viszont én csináltam magamnak. Nem féltem. De eltelt egy hét, és akkor jöttem rá, hogy ezután mindig kell szúrnom magam, hogy mindig itt lesz velem a betegség. Elkeseredtem, és nagyon sokat sírtam miatta. Egy hét után visszamentem az uszodába edzeni. Mindig oda volt készítve a medence szélére a gyümölcslé és a csoki. Anyukám kísért az elején. Pár hét után beszereztük a Dexcom szenzorom, ami nélkül szerintem nem lehet versenysportolni.
Milyenek a vércukraid, és hogyan hat rá a sport?
Alapvetően 4 és 8 között próbáljuk tartani a vércukorszintemet, szerencsére még sosem volt kiugróan magas vagy alacsony a vércukrom. A snowboardozás és a versenyzés viszont sok izgalommal és adrenalinnal jár, és ilyenkor magasabbra megy a cukrom. Olimpián sokkal több inzulinra volt szükségem, például a big air versenyszám előtt és után is adtam pennel magamnak inzulint. Sokat sírtam, mert nem tudtam sehogy sem lejjebb hozni a vércukromat. Senki más nem volt diabéteszes a versenyzők közül, nem értették, miért vagyok olyan fáradt és ideges. Nagyon egyedül éreztem magam emiatt. Ráadásul, amikor magas a cukrom, fáradt vagyok, nem tudok úgy koncentrálni, ami nagyon nehéz versenyzés közben.
Ez alapján komoly hátrányt jelent a versenysportban az, hogy diabéteszes vagy.
Amikor úsztam, tudtam, hogy egy órával korábban ennem kell, és ha magas is volt a cukrom edzés előtt, akkor sem adtam plusz inzulint, mert tudtam, hogy az edzés során le fog menni. A medence mellett pedig ott várt az üdítő. A snowboard az más: úgy kell edzésre mennem, hogy az inzulin beadása után elteljen két óra, hogy már ne hasson. Normális esetben ötször-hétszer szúrom magam egy nap, az Olimpián tizenöt-tizennyolcszor is kellett egy nap adnom inzulint. Edzésen néha minden tökéletes, megy minden simán, de amikor egy új trükköt kipróbálok, izgulok, félek, amitől felmegy a cukrom. A 12-15-ös cukrot már nagyon megérzem, semmi jót, technikásat nem tudok csinálni olyankor a pályán. Nagyon nehéz így versenyezni. Ráadásul lányként a menstruáció is bonyolítja a helyzetet, mert az is emeli a cukrot.
Azt vesszük észre: ahány ország, annyi féle diéta. Te milyen étrendet folytatsz?
Kanadában az orvosok szerint nem kell diétát tartani, ehetünk úgy, ahogy mások, csak be kell adni hozzá a megfelelő inzulint. Természetes, hogy felmegy a cukrunk, de utána vissza is fog menni normális szintre. Azt iszom és eszem, amit kívánok: iszok tejet, eszek palacsintát, csak számoljuk a szénhidrátot. Anyukám sokat segít, de már én is tudok sok mindent.
Mennyire van betegségtudatod? Szoktál-e elkeseredni a diabéteszed miatt?
Olimpián, hogy annyira nehezen tudtam levinni a cukrom, és már fájt a bőröm a sok szúrás miatt, sokszor éreztem azt, hogy nem akarom ezt a betegséget. Hogy nem érzem fairnek, hogy nehéz. Ugyanakkor vannak normális, könnyű napok, és vannak olyanok is, amikor azt érzem: lehetne rosszabb is. A betegség miatt sok olyan tudást is kaptam, amit a sportban tudok használni. Tudom, mit ehetek, mit fog csinálni ez vagy az az étel a cukrommal. Tudom, hogy ez vagy az az edzés máshogy fog hatni rám. Ismerem a testem működését, és most már érzem a magas és az alacsony cukrot is.
Az élsport mellett hogyan fér bele a tanulás az életedbe? Vannak diabéteszes barátaid, ismerőseid?
Online tanulok, magam végzem a kurzusokat. Nem könnyű, de muszáj csinálni. Állandóan sportolok, a barátaim is mind edzőtársak, velük töltöm az időm nagy részét. Napi négy-hat órát eddzünk, egy héten öt-hat napot. De sem az iskolában, sem a sportban nincs senki diabéteszes, egyedül vagyok ezzel.
Milyen céljaid vannak a sportban? Milyen célt tűztél ki magad elé?
Egy hét pihenés után újra versenyezni indulok egy hónapra Európába. Junior verseny lesz Svájcban, Finnországban és Ausztriában, Csehországban pedig világkupa. Apukám jön velem, ő a gyógytornász, aki masszíroz, és figyeli éjjel-nappal a cukromat. Ez az első szezon, hogy már nemcsak Kanadában versenyzem, hanem Kínában és európai országokban is. Persze jó volna, ha majd ki tudnék jutni 2026-ban a következő téli Olimpiára is. Meg akarom mutatni, hogy 1-es típusú cukorbeteg lányként is lehet ezt a nagyon nehéz, fiús sportot csinálni.
Szöveg: Tóbiás Lilla
Cikkünk folytatásaként Kamilla édesanyját, Kozuback Brigittát kérdeztük lánya diabéteszének kezeléséről, és arról, ő hogyan éli meg mindezt szülőként. KATT az interjúért >>>
A kanadai JDRF-en megjelent Kamilláról szóló cikket itt lehet elolvasni >>>
Támogasd a munkánk!
Csatlakozz közösségünkhöz önkéntesként, ha teheted, adománnyal segítsd alapítványunkat, vagy cégeddel vegyél részt egy-egy projektünk megvalósulásában! Nézd meg, mennyi mindent tudunk megvalósítani a támogatásoddal!