Denise Jonas – Kevin, Joe és Nick Jonas, a népszerű fiúbanda, a Jonas Brothers nevű együttes kedvelt tagjainak édesanyja – 2005-ben szinte sokkos állapotba került, amikor legkisebb fiánál, Nicknél 16 éves korában 1-es típusú cukorbetegséget diagnosztizáltak. Leültünk Denise-szel, a férjével és Nickkel – mondja a Bayer Diabetes Care szóvivője – beszélgetni arról, hogy hogyan tudja kezelni, sőt elfogadni a betegséget.

Nick Jonas Instagramján #SeeDiabetes kampánnyal próbálja felhívni a figyelmet a diabéteszre.

GH: Nick, milyen tünetek jelentkeztek nálad mielőtt kiderítették, hogy cukorbeteg vagy?
Nick: Minden csak úgy megtörtént. Folyamatosan fogytam, rengeteg vizet ittam és állandóan használnom kellett a mellékhelyiséget. Naponta akár húszszor is pisiltem! Annyira szomjas voltam, hogy ki se tudtam nyitni a számat, mert a nyelvem rögtön kiszáradt volna. Egy alkalommal éppen egy szállodában voltunk. Emlékszem, hogy este mindenki visszavonult a szobába. Elaludni nem tudtam, ezért leültem egy székbe és tizenöt percen keresztül csak ültem ott egyedül. Akkor a szüleim bejöttek hozzám és az volt az a pillanat, amikor tudtuk, hogy valami nincs rendben. Másnap elmentünk az orvoshoz és kiderült, hogy cukorbeteg vagyok.

GH: Több cukorbeteg is érez leküzdhetetlen vágyat néhány étel iránt. Te nem éreztél ilyet?
Nick: De igen, nagyon-nagyon megkívántam bizonyos ételeket. Valójában éppen azon az éjjelen terveztem ilyeneket enni, amik a Pizza Hut pizzái és a steak voltak. Nyilvánvalóan aznap éjjel már egyiket sem ettem.

GH: Amikor megtudtad, hogy cukorbeteg vagy, a vércukorszinted 700mg/dl feletti érték volt, igaz? (a normális érték 70 és 120 mg/dl között mozog)
Nick: Igaz. Az orvosom szerint, 500mg/dl-es értéknél akár a látásomat is elveszíthettem volna.

GH: Denis, mennyire volt megrázó látni, hogy Nick 1-es típusú cukorbetegségben szenved?
Nick édesanyja: Hát, az feltűnt, hogy Nick folyton éhes és szomjas és rendkívül szeszélyes, ami egyáltalán nem volt jellemző rá. Ezek a cukorbetegség egyértelmű, tipikus jelei, de abban az időben azt gondoltam, hogy talán csak a növekedéssel vannak kapcsolatban a változások.

GH: A diagnózis után, kezdetben mit gondolt? Nagyon megijedt?
Nick édesanyja: Attól rettegtem, hogy a cukorbetegség talán tönkreteheti Nick életét. Azt hittem, hogy a diagnózis teljesen leállítja a fiam eddigi fejlődési folyamatát. Azt gondoltam, hogy a betegség minden reményét és álmát elpusztítja, és talán meggátolja a turnézásban és előadásban, mindabban amit igazán szeret. De szerencsére bebizonyította, hogy tévedtem. Ki kellett használnunk az időt a tanulásra mindkettőnknek és a családnak is. Elkezdtünk tanulni, amennyit csak bírtunk, hogy könnyítsünk a helyzetén.

GH: Hogyan kezeled a betegségedet nap mint nap, Nick?
Nick: Az egész reggel kezdődik. Amikor felébredek, az első dolgom, hogy ellenőrzöm a vércukorszintemet, hogy tudjam, hogy vagyok. Ezután reggelizek, leggyakrabban omlettet, mert a tojás jó hatású, és persze már olyan ételeket eszem, amik segítenek a stabil állapotban maradásban. A nap folyamán rendszeresen ellenőrzöm a vércukorszintemet, akár napi kilenc-tízszer is.

GH: Az előadásaid teli vannak energiával. Különböző mutatványokat, mozgásokat, ugrásokat végzel – egyszóval meg se állsz! El tudom képzelni, mennyire fontos, hogy csúcsformában legyél az előadásokon.
Nick: Igen, ez így van, nagyon veszélyes lenne ha alacsony lenne a vércukorszintem színpadra lépés előtt. A jó hír az, hogy a Bayer Contour vércukorszintmérő, amit használok, rendkívül pontos. Tegyük fel, hogy a színpadra lépésnél a vércukorszintem 20mg/dl-rel kevesebb volt a normálisnál – és az a 20 rengeteget jelent a nap végére.

GH: Szóval a Bayer Contour mérőt használod vércukorszint mérésre és injekciót is adsz magadnak, igaz? Denise, a tű először ijesztő volt Nick számára?
Nick édesanyja: Kevés olyan dolog van, amitől Nicholas valójában megijed. De injekciót valóban ad magának, ha szükséges. Inzulinpumpát hord, ezért injekcióra nincs mindig szüksége. Úgy gondolom az injekció hozzászoktatás volt neki eleinte, ám bármit könnyebben meg tud szokni, mint én. Egyszerűen lenyűgöző! Az egészet félelmetesen jól kezelte.

GH: Miben változott Nick étrendje a diagnózis óta? Van olyan étel, amit nem ehet?
Nick édesanyja: Természetesen jóval kevesebb cukrot visz be a szervezetébe és kerüli a hagyományos szódát. Nem iszik kólát sem és nem eszik olyan ételeket, mint például a szirupos gofri, vagy palacsinta. Hiányolja ezeket, de hozzászokott.

GH: Kevin, mit gondol, mit kell feltétlenül tudni a családnak, ha kiderül, hogy az egyik gyerek krónikus betegséggel él együtt?
Nick édesapja: Nos, nyilvánvalóan szemtanúi lehettünk annak, hogy a krónikus betegséggel együtt élők a mindennapi, betegségből adódó nehézségek legyőzése mellett is élhetnek az álmaiknak. Az élet nehezebb ilyen helyzetben. És ha még ráadásul cukorbetegségről van szó, még nehezebb. Ezért úgy gondolom, fontos, hogy megkönnyítsük mindennapjait. Mi erre jöttünk rá. Szerintem ez lehetséges, ha támaszkodhatunk másokra, mint például a családtagokra. Független ember vagyok és mindig is az voltam, de a családom támogatására és segítségére nekem is szükségem van.

GH: Denise, milyen tanácsa van az édesanyák részére?
Nick édesanyja: Ha a gyermek krónikus betegségben szenved, az édesanyák egyik legfontosabb feladata, hogy nem engedheti, hogy a félelem visszatartsa a gyereket bármitől. Segíteni kell őt abban, hogy továbbra is boldogan élhessen az álmainak – egészségesen! És saját magunkkal is elnézőbbnek kell lennünk. Én például hajlamos vagyok arra, hogy szigorú legyek magammal. Csak arra szabad gondolni, hogy a gyermeket ajándékba kaptuk. A mi feladatunk, hogy támogassuk őt és engedjük kibontakozni.

2014.

Forrás: www.goodhousekeeping.com

Köszönet a fordításért Lőrincz Zsuzsannának a Deák Téri Evangélikus Gimnázium  11.b osztályos tanulójának.

 

Támogasd a munkánk!

Csatlakozz közösségünkhöz önkéntesként, ha teheted, adománnyal segítsd alapítványunkat, vagy cégeddel vegyél részt egy-egy projektünk megvalósulásában! Nézd meg, mennyi mindent tudunk megvalósítani a támogatásoddal!

Támogatom

Iratkozz fel hírlevelünkre!