A diabétesz diétájában kétségtelenül a szénhidrátok kapják a legfontosabb szerepet. Számoljuk őket, az élelmiszercímkéről olvassuk le a mennyiségüket, de talán nem is tudjuk, hogy mi a szerepük és hogyan épülnek fel.

A szénhidrátok témája számomra is elég megfoghatatlan volt, nehezen tudtam elképzelni, hogy a cukor, kenyér és más élelmiszerek több ezer ilyen kis összetevő alkotta láncból épülnek fel. Amikor pedig a diabétesz által jobban meg kellett ismerkednem velük, sokkal átláthatóbbá vált ez a bonyolult rendszer.

Az Okostányér megmutatja, hogy mely nyersanyagból mennyit ajánlott fogyasztani. Illusztráció: Baracsi Gabriella, Diabéteszes gyermek az óvodában, iskolában

Energiaszükségletet fedező tápanyag

Szervezetünk felépítéséhez és megfelelő működéséhez bizonyos tápanyagokra van szükségünk, melyeket változatos táplálkozással tudunk magunkhoz venni. Megkülönböztetünk makro- és mikrotápanyagokat, melyek egyaránt fontosak szervezetünknek. Három fő energiát adó makrotápanyagról beszélhetünk, ezek a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok.

A szénhidrátok a szervezet legfontosabb energiaforrásai, melyek képesek energiát szolgáltatni és raktározni. Megfelelő bevitelük elengedhetetlen a jól működő anyagcseréhez, a kiegyensúlyozott táplálkozásban az energiaszükséglet 45-60%-át szénhidrátokból ajánlott fedezni. Kémiai felépítésük alapján csoportosítjuk őket, így beszélhetünk egyszerű cukrokról (monoszacharidok), kettős cukrokról (diszacharidok) és összetett szénhidrátokról (poliszacharidok).

Szénhidrátfajták

1. Monoszacharidok /glükóz, fruktóz, galaktóz/

• A glükóz, hétköznapi nevén szőlőcukor, az anyagcsere folyamatok legjelentősebb alapegysége, mely az összetett szénhidrátok lebontása során keletkezik.
• A sejtek a szénhidrátokat csak glükóz formájában tudják felvenni a vérből, és általa energiához jutni. A glükóz sejtekbe való bejutásához van szükségünk a létfontosságú inzulinra, mely a sejtek kapuját nyitó kulcsként működik, ezáltal szabályozva vércukorszintet.
• A fruktóz (gyümölcscukor) főként gyümölcsökben és mézben fordul elő legnagyobb mennyiségben. A fruktózzal édesített diabetikus édességekkel azonban óvatosan kell bánnunk, bár a fruktóz lassabban szívódik fel, de szénhidráttartalma a cukoréval megegyező (100g), és édesítőszerként nagy mennyiségben fogyasztva egészségkárosító hatású.
• A galaktóz a tejcukor, azaz a laktóz összetevője.

2. Diszacharidok /szacharóz, maltóz, laktóz/

• A szacharóz az általánosan ismert répacukor vagy nádcukor, melyet gyakran csak finomított cukorként emlegetünk.
• A maltóz (malátacukor) természetes módon gabonafélék és burgonya csírájában fordul elő.
• A laktóz tejben és tejtermékekben található meg, neve sokaknak ismerősen hangozhat, mivel az őt lebontó enzim hiányakor fordul elő a laktózérzékenység (vagy más néven laktóz intolerancia).

Baracsi Gabriella illusztrációja azokat az alapanyagokat ábrázolja, amiket számolni kell a diabétesz diétájában

Laktózmentes termékek?

A laktózmentes tej és tejtermékek elnevezés gyakori félreértések okozója, mivel rögtön arra gondolunk, hogy ezekben a termékekben nem található laktóz. Ez valóban így van, bár a laktózt nem veszik ki belőle, hanem laktáz enzim hozzáadásával glükózra és galaktózra bontják. Viszont ezek az egyszerű cukrok a laktóznál gyorsabban szívódnak fel, így meredekebb vércukorszint emelkedést okozhatnak. (A szénhidrátok felszívódásáról egy későbbi cikkben bővebben lesz még szó.) Emiatt a laktózmentes termékek elsősorban laktózérzékenyek számára ajánlhatók, normál diab diétában ne alkalmazzuk őket!

3. Poliszacharidok /keményítő, glikogén, élelmi rostok/

Végül a legnagyobb alkotórészek, a poliszacharidok több száz-több ezer egyszerű cukorból kapcsolódnak össze.

• A keményítő növényi táplálékokban található meg, főként burgonyában, gabonafélékben és hüvelyesekben.
• Glikogénnel állati eredetű élelmiszerekben találkozhatunk: a húsokban és a májban. A diétában a glikogén szénhidráttartalmával nem kell számolnunk.
• Az emberi szervezet is glikogén formájában képes eltárolni a cukrot májunkban, illetve saját felhasználásra az izmainkban is. A máj testünk legfontosabb cukorraktára, az itt raktározott glikogén lebontása hozzájárul a vércukorszint állandó szinten tartásához.
• Az élelmi rostok a szervezet számára nem emészthető szénhidrátok. Nagyon fontos feladatot töltenek be táplálkozásunkban:
  • a rostok elősegítik a megfelelő bélműködést és teltségérzetet biztosítanak
  • a diabétesz diétájában is kiemelt szerepük van, mivel az élelmi rostok lassítják a szénhidrátok felszívódását, így csökkentik a hirtelen vércukorszint emelkedést
  • az egészséges étrendben naponta legalább 25 gramm rost fogyasztása javasolt (WHO ajánlása)
• Az élelmi rostok közé soroljuk a cellulózt, a pektint, az inulint (nem összekeverendő az inzulinnal!), a lignint és a növényi gumikat. Legfontosabb rostforrásaink a friss zöldségek és gyümölcsök, a hüvelyesek és a teljes kiőrlésű termékek. A búzakorpa, a zab, a köles és az olajos magvak szintén nagy mennyiségben tartalmaznak rostokat.

Foglaljuk össze a szénhidrátok alkotóit, és hogy milyen élelmiszerekben fordulnak elő!

A fehérjék és a zsír szerepe

A szénhidrátok mellett ne feledkezzünk meg két másik tápanyagunkról, a fehérjékről és zsírokról sem. Elsősorban azért, mert diabéteszes gyermekek, felnőttek esetén is lényeges, hogy a diab diéta megfelelő keretei között kiegyensúlyozott, egészséges étrendet kövessenek. Emellett a vércukorszint változásaiban a fehérjék és a zsírok is jelentős szerepet játszanak, mivel a fehérjében és zsírban gazdag ételek fogyasztása lassítja a szénhidrátok felszívódását.

Szerző: Kőnig Nóra

A cikk szakmai lektora Horváth Csilla, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika dietetikusa volt.

Felhasznált irodalom:
Hajós Gyöngyi: Élelmiszer kémia
Rodler Imre: Tápanyagtáblázat
Dr. Lévay György: Alkalmazott élettan-kórélettan

Kőnig Nóri

Dietetikus. A Szurikáta Foglalkozás csapatának aktív tagja. Érintett 1-es típusú diabéteszesként nagyon foglalkoztatja a diabétesszel élő gyermekek és fiatalok edukációja, illetve az egészséges életmód. Szeret finomakat sütni-főzni otthon, és új ételeket kipróbálni.