Szenzor-kisokos pedagógusoknak

Az 1-es típusú diabéteszes gyermekek életében egyre nagyobb szerepet kapnak azok az „okos eszközök”, amik megkönnyítik, hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik az ellátásukat. Az eszközök használatának elsajátítása elsőre bonyolultnak tűnhet, de ezen túljutva megfelelő használat esetén a hátrányaikat messze meghaladó előnyt jelentenek a diabétesszel élő gyermekek közösségbe való (vissza)intergrálódásában.

Szenzor = folyamatos szöveti cukormérő eszköz

A diabétesz ellátást forradalmasította, hogy közel húsz évvel ezelőtt megjelentek a folyamatos cukormérő rendszerek, azaz szenzorok, melyek egyre kisebbek, egyre pontosabbak lettek, és mára minden 1-es típusú diabéteszes gyermek számára térítésmentesen elérhetők hazánkban.

A szenzoros cukormérés egy bőr alá beszúrt érzékelő segítségével működik. Az érzékelő felhelyezése otthon történik, és megfelelő oktatással könnyen elsajátítható. A cserére a Magyarországon támogatott formában elérhető eszköz esetében hat-hét naponta van szükség, de külföldről beszerezhetők olyan szenzorok, ahol a csere tíz-tizennégy naponta történik.

A szenzor a mért értékeket típustól függően egy leolvasóra, egy okostelefonra vagy az inzulinpumpára továbbítja. Az okostelefon aztán tovább küldheti az adatokat a felhőbe, így azok a szülő számára is követhetővé válnak távolról.

Szöveti cukor ≠ vércukorérték

A folyamatos cukormérő rendszerek a szöveti tér cukortartalmát mérik általában ötpercenként, ezzel napi 288 mérési adatot szolgáltatva az átlagos hat-tíz ujjbegyszúrással nyerhető vércukorértékkel szemben. A szöveti tér cukorszintje nem mindig egyezik meg a vércukorszinttel. A vércukor a szöveti cukor előtt jár: hamarabb emelkedik és gyorsabban esik. A szenzorértékek tendenciái ugyanakkor jól követik a vércukorértékek változásait, így lehetővé teszik mind a magas, mind az alacsony értékek időbeni észlelését és kivédését.

Tehát érdemes nem az abszolút értékre koncentrálni, hanem tendenciákat figyelni. Ha a szenzor által mutatott érték nem egyezik az ujjból mért vércukorértékkel, akkor nagy valószínűséggel gyors változáson megy keresztül a vércukorérték, és nem arról van szó, hogy elromlott az eszköz. Szélsőséges értékek esetén szükség lehet hagyományos vércukormérésre, illetve a szenzorok bizonyos típusai kérnek is vércukormérést.

ÉTKEZÉS UTÁN

Amikor szénhidrátot viszünk be a szervezetbe, először a vércukorszint emelkedik meg, és ezt csak később követi a szöveti glükózszint emelkedése.

MOZGÁS ÉS INZULINBEADÁS ESETÉN

A szenzor által jelzett glükózszintnél jóval kevesebb is lehet a valós vércukorérték inzulinbeadás után vagy mozgás esetén.

„NYUGALMI ÁLLAPOTBAN”

Amikor nincs étkezés, jelentős mozgás vagy inzulinbeadás, a szöveti cukor és a vércukorszint gyakorlatilag megegyezik, vagy csak minimális értékben tér el egymástól.

Szenzor- és telefonhasználat gyermekközösségekben

A gyermekközösségekben természetesen szabályozni kell a szenzor kijelzőjeként működő mobiltelefon használatát, ugyanakkor el kell fogadni, hogy a telefonkészüléknek a gyermek néhány méteres körzetében kell lennie, hogy a mért cukorértékeket megkapja a szenzortól. Itt is több lehetőség kínálkozik, meg kell találni az adott közösség szabályaihoz legjobban illeszkedőt.

Van olyan tanuló, akinél a padon lehet a mobiltelefon, és azt csak a cukorszintek követésére használhatja. Különösen kicsi gyerekek esetében előfordul, hogy a telefon a terem adott pontján, a tanári asztalon vagy a pedagógusoknál van (a legelterjedtebb szenzor esetén hat méter távolság lehet a szenzor és a telefon között). Van olyan iskola is, ahol azt kérték, a szülő figyelje folyamatosan a cukorszinteket távolról, és sms-ben hangtalanul irányítsa a gyermeket.

Ez is lehet egy megoldás, de természetesen nem minden szülőtől várható el a folyamatos napközbeni kontroll, és az is lehetséges, hogy egy adott intézetbe is különböző hátterű gyerekek járnak. (Az állami támogatás jelenleg a szenzorra és a pumpára terjed ki, az adatokat fogadó és továbbító okostelefonra nem.) Fontos tehát, hogy értsük meg, mire való, hogyan működik a telefon a diabéteszellátásban, és fektessük le a mindenki számára elfogadható szabályokat.

Az összefoglaló a Diabéteszes gyermek az óvodában, iskolában c. könyv Szenzorok, inzulinpumpák fejezetéből  készült. Illusztrációk: Baracsi Gabriella

Egyetemi docens, gyermekdiabetológus, endokrinológus, osztályvezető a SE I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikán. A Diabéteszes gyermek az óvodában, iskolában pedagógusoknak írt Szurikáta-könyv társszerzője, a Szurikáta rendezvények rendszeres előadója.