A cukorbetegséget is „leelőzte”

Sok felnőtt megmosolyogja azokat a fiatalokat, akik teljesen legyőzhetetlennek érzik magukat. Ryan Reed is ezek közé a fiatalok közé tartozott 17 éves korában, hiszen már ekkor 100 miles/óraval (160 km/h sebességgel) száguldozott a pályán. Nemrég hagyta el szülővárosát, Bakersfieldet (California), és Észak-Karolinába költözött, hogy megkezdhesse autóversenyzői karrierjét. Akkor jött csak rá, hogy milyen törékeny is ő igazából.

A határait nem az autóversenyzés tanította meg neki, hanem egy olyan betegség, amit nem tudott legyőzni. A 2011-es verseny időszak közepén érte a sokkoló hír: 1-es típusú cukorbetegségben szenved.

 – Az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem az volt, vajon mennyire fogja a betegség befolyásolni a karrieremet? – mondja a jelenleg 20 éves Reed. – Az orvosom azt mondta, sosem fogok tudni újra versenyezni.

Hatalmas csapást jelentett ez egy olyan gyereknek, aki versenyautók között nőtt fel. Reed apja szintén NASCAR pilóta és mindenben támogatta fiát, hogy visszamehessen a pályára.

– Nem emlékszem olyan esetre, hogy ne akartam volna beülni az autóba – meséli Reed. Ennek ellenére tudta, hogy orvosi segítség nélkül nem folytathatja a versenyzést. Rendkívül meg volt ijedve: – Mi fog történni, ha a vércukorszintem a futam előtt nem megfelelő, mi lesz velem?

De nem adta fel, tovább kereste a lehetőséget a versenyzésre. Az interneten bukkant rá Charlie Kimballra, arra az IndyCar pilótára, aki már 6 éve cukorbetegen versenyzik. Kimball endokrinológusának több páciense is volt Beverly Hillsben, ami mindössze kétórányi autóútra volt Reed szüleinek házától. Reed ekkor már tudta, hogy erre az orvosra van szüksége.

A csapat

Minden sikeres sportoló mögött egy edzői csapat áll, akik segítsége nélkül a sportoló nem vihetné sokra. És minden sikeres cukorbeteg sportolót több orvos és egészségügyi gondozó segíti, akik azon fáradoznak, hogy páciensük vércukorszintje normális értéken maradjon.

– Reed egy pár segítőkész emberből egy csapatot hozott létre – mondja Reed endokrinlógusa, dr. Anne Peters, a dél-karolinai Keck School of Medicine egyetem professzorasszonya, és az USC Westside Center for Diabetes igazgatónője. – Ryan tenni akarása segítette őt célja elérésében, és ez az a magatartás, amire ilyen helyzetben szükség van. Nem veszett el az önsajnálatban, hanem cselekedett, változtatni akart a helyzetén. Ez az, amit annyira tisztelek benne!

A hosszú évek tapasztalatai miatt Peters tudja, hogy az autóversenyzés nagymértékben befolyásolja a betegek vércukorszintjét.

 – Legfőbb célunk, hogy a betegek vércukorszintjét minden esetben megközelítőleg normál értéken tartsuk. Természetesen, ez a gyakorlatban sokkal bonyolultabb, mint elmondva.

Azért nehéz a feladat, mert a futam alatt fellépő, fokozott izgalom hatására a szervezetnek több energiára lesz szüksége.

– A stressz fokozza a teljesítőképességet, ezáltal hirtelen megemelkedik a vércukorszint – magyarázza Peters.

Bár tudja, hogy nagyon magasra szökhet az érték, Peters mégsem tanácsolja Reednek a gyorshatású inzulin használatát a futamok előtt. Ezt azért teszi, mert a hipoglikémia (alacsony vércukorszint) a hiperglikémiánál (magas vércukorszint) is veszélyesebb állapot. Szerencsére, Reed verseny után mért legmagasabb vércukorszint értéke 190 mg/dl volt, ami még nem volt hatással a teljesítőképességére.

– Ha megeszek egy pizzát a vércukorszintem körülbelül 200 mg/dl, amit jobban megérzek, mint az adrenalin hatására az autóban megemelkedett értéket.

A másik ok, amiért az endokrinológus nem javasolja a gyorshatású inzulint, az a szervezet hatalmas igénybevétele. A verseny során sok energiára lesz szükség, ezért nem baj, ha az indulás előtt egy kicsivel magasabb Reed vércukorszintje a normálisnál.

 – Az autóversenyzés sokkal jobban elfárasztja az embert, mint azt gondolnánk – mondja Peters.

Mivel a szervezet máshogy reagál a különböző helyzetekben (pl.: Reed vércukorszintje nem emelkedik olyan magasra az edzések alatt, mint egy verseny alatt), ezért más kezelésben részesül a versenyt megelőző napon, a verseny napján, és teljesen másban azokon a napokon, amikor edz. – Rendkívül fontos az alkalmazkodás a páciens életviteléhez – tájékoztat Peters.

Még a pálya szélességére is oda kell figyelni.

 – Minél szélesebb a pálya, annál kevésbe befolyásolja a vércukorszintemet – mondja Reed.

A szűkebb pályákon, ahol állandóan nagy a forgalom és rendkívül figyelni kell, igen könnyen megemelkedhet a versenyző vércukorszintje.

– Sokkal többet kell gondolkozni – mondja, – sokkal intenzívebb és fárasztóbb feladat.

De Reed bebizonyította, hogy tud alkalmazkodni minden helyzethez. Három éve találkozott először Peters-szel és azóta CGM készüléket használ (folyamatos vércukorszintmérő eszköz) használ, aminek segítségével a pályán, és a pályán kívül is folyamatosan tudja ellenőrizni vércukorszintjét. Peters elgondolkozott azon, hogy Reednek inzulinpumpát javasol, ám aggódott a versenyautóban lévő körülmények miatt.

– Aggódtam, hogy a pumpa is, és a benne lévő inzulin is túlságosan felmelegszik – mondja. – A pilóták rendkívül megizzadnak a futam alatt és attól féltem, hogy talán a kis tűt is kiizzadhatja a verseny alatt.

Végül, mivel Reed HbA1c értéke megfelelő volt, és az inzulin toll eddig remekül működött, nem váltottak át inzulinpumpára.

Reedet jelenleg egy dietetikus is segíti, aki minden nap összeállítja szigorú étrendjét, amely pontosan annyi fehérjét, illetve szénhidrátot tartalmaz, amennyire az adott napon szüksége lesz. A versenyek napján általában zabpelyhet és tojásos szendvicset reggelizik, de csak teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret fogyaszt. A futam előtt esetleg bekap még egy szelet grillcsirkét.

– Nagyon nehéz étteremben olyan ételt választanom, ami beleillik a diétámba. Szeretek magamnak főzni, hiszen sokkal egyszerűbb – meséli Reed, aki ennek ellenére azt állítja, nem jó szakács.

A mozgás is elengedhetetlen része Reed kezelésének.

 – Ha elfoglalt vagyok és nincs időm edzeni a vércukorszintem egy kicsit magasabb lesz, attól függetlenül, hogy aznap van-e futam – mondja.  – Minél többet edzek, annál könnyebb normális értéken maradnom.

Reed heti négyszer erő- és állóképesség fejlesztő gyakorlatokat végez személyi edzőjével. Mivel augusztusban triatlon megmérettetése is lesz, egyéb sportokat is űz; heti háromszor súlyt emel, napi rendszerességgel fut, kerékpározik és úszik. Kemény munka, nem kérdés, de Reed eltökéltsége, hogy vércukorszintjét normál értéken tartja, rendkívül sikeres sportolóvá teszi.

– Minden igazán jó sportolónak fontos, hogy figyeljen vércukorszintjére – mondja, – ám a cukorbeteg sportolóknak erre még inkább figyelni kell.

Cukorbetegen a pályán

A tökéletes az lett volna Reed számára, ha a cukorbetegséget össze tudja egyeztetni életvitelével és nem gátolja autóversenyzői karrierjének kialakulását. Ám az életben nem volt minden ilyen egyszerű, a diagnózis után Reed három hónapot kihagyott és tudta, hogy abban a szezonban már nem tud versenyezni. De az időt az új helyzet megismerésére használta fel.

A diagnózis utáni első versenye, szerencsére nem volt igazán fontos. A versenyt 115 mg /dl-es vércukorszint értékkel kezdte el.

– Mindössze öt helyezéssel értem be az utolsó előtt – emlékszik vissza, – szörnyű érzés volt.

De Reed nem adta fel; tovább tanulta, hogyan lehet cukorbetegségével együtt versenyezni.

– Teljesen új kihívás volt a számomra – mondja Reed. – Meg kellett tanulnom egyformán figyelni az állapotomra és a versenyre, úgy, hogy egyik sem kerülhetett háttérbe.

Attól a perctől fogva, hogy Reed a pályára kerül, figyelme két dologra összpontosul. A betegsége előtt csak a felkészülésre és a pályára kellett odafigyelnie. Ma már autóba ülés előtt mindenképp le kell azt is ellenőriznie, hogy vércukorszintje se nem túl magas, se nem túl alacsony, amit óránként kétszeri méréssel tesz. Az autóban a CGM készülék mutatja folyamatosan a vércukorszint értékét, ami össze van kötve a műszerfallal, így onnan könnyen le tudja olvasni a számot.

 – Figyelnem kell a hűtővíz hőmérsékletére és az olajnyomásra is – mondja. – Ez ugyanolyan, csak éppen a vércukorszintemről van szó.

Ha vércukorszintje túl alacsony, iszik pár kortyot egy cukros italból, amit egy kis csövön keresztül bevezetnek a bukósisakjába. Más pilóták is ugyanezt a megoldást használják, de ők a kiszáradás ellen.

– Eleinte nehéz volt megszokni, de ma már egyáltalán nem vonja el a figyelmemet a pályáról – meséli Reed.

Abban az esetben, ha vércukorszintje túl magasra emelkedik, Reed egyik segítőtársa azonnal előkészíti az inzulin injekciót, amit nagyon gyorsan be tud adni. Reed ruháját a belső combjánál könnyen ki lehet nyitni, és amíg az autóján kicserélik a gumikat, ő megkapja az inzulint. (A segítőtársnál mindig van kéznél glükagon is, bár erre még sosem volt szükség).

– Ha ránézek a műszerfalra és azt látom, hogy a vércukorszintem túl magas, csak annyit kell tennem, hogy az autómba szerelt rádión keresztül értesítem a többieket, hogy azonnal inzulinra van szükségem. Fél percen belül már hajthatok is le a pályáról az inzulinért.

A rengeteg óvintézkedés ellenére eddig Reed nem szorult még rá futam közben inzulin injekcióra. Peters nem akar gyorshatású inzulint beadni egészen addig, amíg Reed vércukorszintje a 300 mg/dl-t nem éri el, mivel a stressz, az adrenalin és más tényezők hatására az inzulin másképp hat a szervezetre. Rendkívül veszélyes, ha verseny közben lép fel a hipoglikémiás állapot.

A cukorbetegség kezelésének az is része, hogy nem csak egyszerűen megmérjük a vércukorszintet, hanem arra is megpróbálunk rájönni, hogy mi okozhatta azt az értéket.

-Reed rendkívül fegyelmezett, ezért ha túl magas lenne a vércukorszintje, akkor azt valószínűleg a kiszáradás okozza, nem pedig az ő figyelmetlensége – mondja Peters. – Ez egy komoly veszély, tekintve, hogy az autó belsejében akár 150 Fahrenheit fokra (65 ^oC) is emelkedhet a hőmérséklet. Reed hogy ezt elkerülje, néha tiszta vizet iszik, néha cukros italt, ám emiatt figyelni kell megemelkedett vércukorszintjére.

Nem egyszerű feladat ennyi körülményre odafigyelni, különösen azért nem, mert mindezek alatt egy versenypályán száguld sok más autó között. Ám Reednek ez ma már nem kihívás.

– Már a kezdetekkor úgy tanulta meg kezelni cukorbetegségét, hogy közben nem hagyta abba a versenyzést – nyilatkozza Peters. – Minden, ami összefügg a betegségével, az összefügg az autóversenyzéssel is.

Példaértékű élet

Egy évvel azután hogy Reednek azt mondták, nem versenyezhet többé, részt vett az ARCA stock car racing series nevű versenysorozat 14 versenyén és majdnem egy tucatszor az első hat helyezett között ért célba. 2013-ban pár futam erejéig csatlakozott a Roush Fenway  Racing nevű csapathoz NASCAR Nationwide Series versenysorozat alatt, ami a NASCAR Sprint Cup Series nevű versenysorozat után a legrangosabb verseny. Az idei év az első, amelyben az egész szezonban versenyzett.

Ám azon kívül, hogy karrierjét építi, a csatlakozás a NASCAR-hoz egy hatalmas lehetőséget is adott Reednek, hogy felhívja az emberek figyelmét a cukorbetegségben szenvedőkre – ami leghőbb vágya, azóta, hogy azt mondták, nem versenyezhet.

– Rengeteg gyermek él a világon, akiknek azt mondták, hogy betegségük miatt nem tehetik azt, amit akarnak. Ezért elsősorban nekik akarom elmesélni a történetemet – mondja Reed.

Az elképzelése nem csak álom maradt, Reed 17 éves korában megalapította a Ryan’s Mission nevű szervezetet. Tavaly több szervezet is elkezdte támogatni Reedet munkájában, köztük az American Diabetes Association nevű szervezet, a Lilly Diabetes szervezet, továbbá tagja a Drive to Stop Diabetes programnak, melyek lehetőséget adnak Reednek, hogy megossza történetét az emberekkel.

Továbbá, a futamok során is felhívja az emberek figyelmét a cukorbetegségre.  16. rajtszámú Drive to Stop Diabetes Mustangjával száguld a pályán, így hamar kiderül minden néző számára, hogy Reed cukorbeteg. Természetesen az a cél, hogy minél többen megtudják, és életével példát mutathasson.

              Rengetegen kerestek meg egy-egy futam után, akár pilóták, akár más dolgozók, akik elmesélték, hogy ők is cukorbetegek, vagy éppen a nagymamájuk cukorbeteg – meséli Reed. Beszélgetett olyan cukorbeteg gyerekekkel is, akik elmondták, hogy a diagnózis után sem akarták feladni álmaikat és ebben Reed példája segített nekik.

– Azt teszem, amit szeretek és közben többeknek példát mutatok életemmel. Ennél többről nem is álmodhatnék!

Köszönet a fordításért Lőrincz Zsuzsannának!