Anna novemberben lesz kilenc éves, ugyanolyan gyerek mint a többi. Nem, sokkal kitartóbb, fegyelmezettebb és még sorolhatnám…

Soha nem gondoltam volna, hogy ez velünk megtörténhet, és most tessék. Az életünk teljesen megváltozott 2013. január 15-én. Ha egy kicsit előbb odafigyelünk a jelekre akkor talán hamarabb észrevesszük, bár sajnos az sem változtatott volna a tényeken. Hányszor, de hányszor mondtam Annának, hogy nem igaz, hogy nem ébred fel éjjel, hogy vécére kell mennie. Pedig előtte soha nem volt ilyen. Egy héten 4-5-ször kellett ágyneműt cserélni. Orvos annyit mondott,  biztosan felfázott. Rengeteg folyadékot ivott. Januárban kértünk egy teljes vér- és vizeletvizsgálatot, még aznap meg is lett az eredmény, 25 volt a cukra.

Anna

Anna

Én pont dolgoztam, apa hívott telefonon. Siettem volna, de az a fél óra, amíg hazaértem, soha nem volt még ilyen  hosszú. Emlékszem, hogy mikor hazaértem, belenéztem Anna szemébe és olyat láttam, amit eddig még soha, félelmet és bizonytalanságot. Még aznap bementünk a kórházba. Két hétig voltunk bent. Mikor közölték, hogy Anna diabéteszes, fel sem fogtuk. Jött a sok új információ: szénhidrát-számolás, inzulinbeadás, cukormérés. Pennel kezdtünk, napi háromszori szúrással. Anna ügyesen vette az akadályokat. 2014. januárban inzulinpumpát kapott, ami megint egy új tanulási folyamat volt, de ma már nem adnánk vissza.

Tisztában van vele, hogy a diabétesz egész életében végigkíséri, de soha nem panaszkodik. Anna most másodikos, minden zökkenőmentesen megy, köszönhetően Kati néninek és Csilla néninek, a tanító néniknek.

Ugyanolyan teljes életet él/élhet, mint a nem diabos társai, csak bizonyos időnként vércukrot mér, inzulint ad be az inzulinpumpája segítségével és számoljuk az ételek szénhidráttartalmát. Annának nagyon jót tesz, hogy látja, nincs egyedül. Vannak jó és kevésbé jó időszakok, nem tagadom, de  hálát adok az égnek, hogy nekünk  csak ennyi jutott. Most már a szülinapján kívül van még egy másik fontos dátum is az életünkben, az amikor diabéteszes lett. Bár azt nem ünnepeljük, de az időpontot soha nem fogjuk elfelejteni, az biztos.

Sok új barátot szereztünk a diab kapcsán, akikhez bármikor fordulhatunk és ez nagyon jó nekünk és Annának is.

Apa, Anya és Anna

2015. május

Gatyás Tímea, Anna anyukája

 

Támogasd a munkánk!

Csatlakozz közösségünkhöz önkéntesként, ha teheted, adománnyal segítsd alapítványunkat, vagy cégeddel vegyél részt egy-egy projektünk megvalósulásában! Nézd meg, mennyi mindent tudunk megvalósítani a támogatásoddal!

Támogatom

Iratkozz fel hírlevelünkre!