“Gyermekpszichológusi praxisom során gyakran találkozom olyan családokkal, ahol a szülők időnként eszköztelennek érzik magukat. Fejükre nőtt a gyerek, és észrevétlenül átvette az irányítást a család felett. Pedig lehet, hogy még csak pelusos…
Gyereke kapcsán nem várt nehézségekbe ütközhet a felnőtt, melyek megtépázzák kompetencia érzetét.
Az olyan családokban, ahol legalább az egyik gyerek gondozása, nevelése valamilyen szempontból – például tartós állapota miatt, ami lehet diabétesz, ételintolerancia, tanulási nehézség – kissé speciális, hatványozottabban merül fel ez a jelenség, hiszen a szülő önkéntelenül is igyekszik kompenzálni speciális gondozást, figyelmet igénylő gyermekét.

• Egyes szülők azt fogalmazzák meg, hogy félnek gyermekük indulatos kitöréseitől, ezért inkább mindent ráhagynak.
• Más szülők féltik, sajnálják a gyereket, emiatt halmozzák el, nem csak figyelemmel és szeretettel, hanem tárgyi ajándékokkal is.
• Mi lesz később?! Ami rövid távon megoldásnak tűnhet, az hosszú távon ártalmas lehet a gyermek személyiségfejlődésére.
• Hogyan érezhetné magát biztonságban egy gyerek, ha ő irányítja a szüleit?

Az előadás során a jelenség kialakulásának okait és kezelésének lehetséges módjait járjuk körül, növelve a szülői magabiztosságot, hatékonyságot. Ajánlom minden olyan szülőnek, aki több eszközt, tudatosságot és kontrollt szeretne a kezében tudni diabétesszel élő, vagy más szempontból különleges, speciális igényű gyereke nevelése során. Lesz szó:

• szülői nevelési stílusokról,
• gyermekkori indulatkezelési sajátosságokról,
• a szülői tekintély helyreállításáról,
• a gyermek érzelmi biztonságának növeléséről,
• a családi élet harmonikusabb kialakításáról.”