Hazel Grace,  August Waters és  Maslow szükséglet-piramisa…

Grace gondolatai: “…Ez az Abraham Maslow nevű pasi arról az elméletéről lett híres,  amely szerint bizonyos szükségleteket ki kell elégíteni ahhoz, hogy az embernek egyáltalán lehessenek másféle szükségletei. (…)

Ha eleget ettünk, ittunk, felléphetünk a következő szintre, a biztonságba, és onnan a következőbe és megint a következőbe, de Maslow szerint a legfontosabb, hogy amíg ki nem elégítettük a fiziológiai szükségleteinket, még csak nem is izgulhatunk a biztonság vagy az összetartozás, pláne az “önmegvalósítás” miatt, ami akkor kerül képbe, amikor a művészetekkel foglalkozunk, az erkölcsről, a kvantumfizikáról és ilyesmikről elmélkedünk.

Maslow szerint én megragadtam a piramis második szintjén, az egészségi állapotom miatt képtelen vagyok biztonságban érezni magam, éppen ezért nem tudom elérni a szerelmet, a tiszteletet, a művészetet meg a többit, ami természetesen baromság: a művészethez vagy a bölcseleti elmélkedéshez szükséges késztetés nem tűnik el, ha az ember beteg. Ezeket a késztetéseket csak átalakítja a betegség.

Maslow piramisa, mintha azt jelentené, hogy én másoknál kevésbé vagyok ember, és a többség mintha egyetértene vele. De August nem.”

Mit gondoltok erről? Hogyan hat a diab a Ti vagy gyermeketek “szükséglet-piramisára”?

Írjátok meg a szurikataalapitvany@gmail.com-ra!

Kocsisné Gál Csilla Type1Mum:)