Semmi sem állandó, csak a változás maga. Mondjuk engem lehet tegezni, de én se vagyok már a régi… Nincs már se vasalós hétfő, se szenttakarítós csütörtök. Megváltoztam. Nem lettem se jobb, se rosszabb. Csak MÁS.

Azért a reggeli kávé akkurátus (órajárásával csakis megegyező) kevergetése közben ma is megterveztem a napot és a szeánsz után hatalmas elánnal vetettem bele magam a konyhába. Igen, az excelt – ha nem is végleg, de- egy időre most felváltotta a fakanál, mert a tavaszi szél, ha vizet nem is áraszt, de újabb változást hoz majd, így (a háztartásbeli pusztítók nagy örömére), amíg tehetem (és van hol!) a legtöbb időt a következő 2 hónapban biztos a konyhában töltöm.

Az utunkat magunk választjuk. …ahogy a korlátainkat is…és azt is, hogy mikor, miért vagy kiért vagyunk hajlandóak letérni az általunk kijelölt útról. Igen. Vannak határaim és korlátaim. Szeretem őket. Hozzám tartoznak. Fontosak és lényegesek. De alakulhat úgy az élet, hogy a fontos és a lényeges dolgok ugyan arra az időre esnek… …és akkor döntenünk kell… Minden döntés lemondás is egyben. Lemondás valamiről, amit eddig fontosnak tartottunk…
Ilyenkor jövünk rá, hogy talán nem is minden fontos dolog annyira lényeges…

És miután átéreztük a dolgok fontosságát, és egyszersmind e fontosság lényegtelenségét, nincs más hátra, mint előre, hogy mindezek ellenére, vagy éppen ezért hasznos részei legyünk azért a társadalomnak. Hogy hova? Hát a konyhába, egy csokis-zabpelyhes kekszet készíteni a farsangi buliba!

Hozzávalók (25 db)

• 20 dkg nagy szemű zabpehely
• 30 dkg dia-wellness ch mínusz liszt
• 40 g negyedannyi édesítő
• 25 dkg vaj
• 20 dkg belga csoki
• 1 e.k fahéj
• 2 tojás
• 1 cs sütőpor
• A tésztába csoki helyett/mellé tehetünk kókuszreszeléket, mazsolát, szeletelt mandulát.

Elkészítés

A csokit apró darabokra tördeljük. Igyekezzünk tartani magunkat és NEM megenni idő előtt, elhitetve a lelkiismeretünkkel, hogy ááá ez csak törmelék.
Vegyünk elő két tálat (hogy legalább mosogatni való legyen, ha már meló nincs sok).
Az egyikben a szobahőmérsékletű vajat kikeverjük az édesítővel és a tojásokkal, a másikban pedig összeborigáljuk a szárazanyagokat (a lisztet, a zabpelyhet, a sütőport és a fahéjat).
Minden hókuszpókusz nélkül a két tál tartalmát egy határozott mozdulattal összeöntjük, elkeverjük, majd hozzáadjuk a csokit is.
Diónyi golyókat formázunk, kilapítjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe egymástól kellő távolságra sorakoztatjuk fel őket. Sülés közben nőni fognak (de legalább nem szőrösödnek).
180°C-ra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt készre sütjük.
Forrón még puhák, de mire kihűlnek, ropogósak lesznek. Persze csak akkor, ha nem hagyjuk őrizetlenül…

Ch (teljes mennyiségben): 255 g
Ch (1 db-ban): 10,2 g

Gódor Panka

Receptek diabosoknak rovatunk szerzője végzettségét tekintve szakács. Lánya 2008 óta diabéteszes. Panka a családja számára bevált recepteket osztja meg velünk hétről hétre, köztük sok-sok édességgel. Diab Diéta a la Panka oldalát itt érhetitek el.