Amikor Lara három évvel ezelőtt elkezdett bepisilni, fogyni, és fájó pocija miatt panaszkodni, anyukájának, Corrine-nak sok küzdelmébe került, hogy kiderüljön, mi a gond. Végül Lara egész életét megváltoztató diagnózis született.

Az édesanya elbeszélése alapján írta: Carol Baker
2020. április 17.

Négyévesen Lara elkezdett kiszámíthatatlan időpontokban bepisilni. Először azt hittem, olyan jól eljátszik, hogy nem akarja abbahagyni, hogy elszaladjon mosdóba. De a dolog egyre gyakoribbá vált – például vásárlás közben szólt, hogy „anya, azonnal vécére kell mennem!”, holott közvetlenül indulás előtt pisilt otthon. Ott kellett hagynom a telepakolt bevásárlókocsit, és néha kénytelen voltam a bokrok közé kivinni, ha nem találtunk elég gyorsan mosdót. Ma már furdal a lelkiismeret, ha visszaemlékszem, mennyire bosszús voltam emiatt.

Azt gondoltam, talán húgyúti fertőzése van (felfázott), de a vizeletteszt nem mutatta fertőzés nyomát. Glükózra viszont pozitív lett, vagyis a vizeletében cukor volt. Az ujjbegyes vércukormérés normál határon belüli értéket adott.

Az elején a gyermekorvosa sem értette a dolgot

További vérvizsgálatokat rendelt, és bevallotta, „kicsit rejtélyes ez számomra – nem lehet diabétesz, hiszen a vércukorszintje normális.” Lara a pocakját is fájlalta, és az általában mosolygós, boldog kisgyerek morcossá és ingerlékennyé vált. És elkezdett sokkal több vizet inni.

Nem sokkal azután, hogy nyaralni mentünk, Lara fogyni kezdett, álmataggá és síróssá vált. Elvittem egy háziorvosi rendelésre, de onnan azzal küldtek el, hogy „adjon neki valami fájdalomcsillapítót, és menjenek el az orvosához, amikor hazaérnek.” Nagyon feldühít, valahányszor erre gondolok. Larának valószínűleg már aznap kórházba kellett volna kerülnie.

Otthon elmentünk a gyerekorvoshoz, aki több vérvizsgálatot is csinált, ráadásul ultrahangos vizsgálatot is végzett és meg is röntgenezte. Figyeltük azt is, mennyit iszik. Lara 24 óra alatt 1,8 l vizet ivott meg, de majdnem 2,4 l-t „produkált”. Huszonnégy óra leforgása alatt 22-szer ment WC-re!

A váratlan, életüket megváltoztató hívás

Éppen vezettem, amikor hívott a gyerekorvos. Mindhárom gyerekem és a kutya is ott volt az autóban, én félreálltam, és kiszálltam, hogy felvegyem a hívást. A gyermekorvos azt mondta „Nagyon sajnálom, de Larának mégis diabétesze van, felhívtam a kórházat, már várják.” Ott álltam a járdán, és sírtam.

A kórházban megmérték a vércukrát, de az olyan magas volt, hogy a készülék nem is tudta mutatni az értéket. Kislányunknak 1-es típusú diabétesze volt, egy olyan betegség, amivel élete hátralévő részében együtt kell élnie – meg kellett tanulnunk, mi lesz mostantól a normális számunkra.

Elmagyaráztuk Larának, hogy a hasnyálmirigyének inzulint kellene küldeni a szervezetébe, hogy az ételt energiává alakítsa, de mégsem teszi. Ezért máshogyan kell inzulint kapnia, hogy energiához jusson és növekedhessen.

A férjem, Scott, és én is valósággal sokkot kaptunk először, de szerencsére kiváló diabétesz edukátor és endokrinológus volt éppen ügyeletben.

„Az orvosok úgy sejtik, Lara a T1DM markereivel született”

Néha egy vírus váltja ki az autoimmun választ, aminek hatására a szervezet megtámadja az inzulintermelő sejteket a hasnyálmirigyben. Emlékszem, hogy pár hónappal azelőtt, hogy ez az egész elkezdődött, beteg is volt.

Lara diabétesztörténete inzulinpennel kezdődött – egy hosszúhatású inzulininjekcióval esténként, és egy másik, gyorsan felszívódó inzulinnal minden egyes étkezés alkalmával. Napközben és éjszaka is többször ellenőrizni kellett a vércukrát ujjbegyes méréssel (nem aludtunk valami sokat!).

Kilenc hónap elteltével inzulimpumpát kezdtünk használni a penes injekciók helyett. Háromnaponta szúrtunk be neki egy kanült, ami egy inzulintartályhoz csatlakozott az inzulinpumpája belsejében.

Egy glükózszenzor méri a vércukrát ötpercenként, és küldi a jelet a pumpára. Az értéknek 4 és 8 között kellene lennie, de nálunk ez evés után gyakran ugrott meg tizenvalahányas értékekig.

Jókora inzulinadagokat kellett adnunk neki, hogy visszahozzuk a vércukrát a normál tartományba. De ilyen sok inzulin beadása egyszerre veszélyes is lehet, mert előfordulhat, hogy túl gyorsan és túl alacsonyra zuhan le a cukra.

„Lara most már élheti tovább az életét”

Lara most már csökkentett szénhidráttartalmú ételeket eszik, így sokkal egyszerűbb és biztonságosabb kezelni a diabéteszét. Minden kedvenc finomságát, a muffinokat és kekszeket is el tudom készíteni szénhidrátcsökkentett változatban, hogy ne maradjon ki semmiből. Gyakran hagy kis cetliket nekem ilyenkor, hogy „köszi anyu!”.

Lara most már élheti tovább az életét, sportolhat, iskolába járhat és együtt lehet a barátaival. Boldog kislány – mindig mosolyog, mindig vidám. Hosszú utat tettünk meg idáig a diagnózis óta eltelt néhány évben. A számunkra elérhető technológia megváltoztatta az életünket, és folyamatosan új dolgokat tanulunk. Laura is egyre magabiztosabban kezeli a saját diabéteszét. Nagyon büszkék vagyunk rá. Semmi nem akadályozhatja meg benne, hogy azt csinálja, amit szeretne.

Nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen az 1-es típusú diabétesz kezdeti tüneteivel.

Ha gyermekedet vagy valamelyik ismerősödet állandó szomjúság kínozza, sokat jár mosdóba, a szokásosnál fáradtabbnak érzi magát, veszít a súlyából vagy akár hány, azonnal fordulj orvoshoz.

Az eredeti cikk itt olvasható. Forrás: https://www.kidspot.com.au/

Fordította: Szakács-Fehérvári Orsolya

Kommentár Dr. Körner Annától

A cikk olvasásakor joggal merül fel a kérdés: létezik-e, hogy egy gyereknek normális a vércukra, mégis cukor van a vizeletében?

Igen, ilyen helyzet elképzelhető. Ennek a magyarázata egyrészt abban rejlik, hogy egy bizonyos időnek (akár egy-két óra) el kell telnie ahhoz, hogy a vérből áthaladva a vesén vizelet „készüljön”.

A vese egyrészt megszűri a vért, bizonyos anyagokat átenged (ilyen a cukor is), másokat visszatart. (Ez elsősorban, de nem kizárólagosan a molekulamérettől függ). Hogy egészséges ember vizeletében nem jelenik meg a cukor az annak a következménye, hogy bizonyos vércukor határérték alatt (ezt hívjuk veseküszöbnek), azaz normális szénhidrát anyagcsere állapotban a vesecsatornácskák az összes szűrt cukrot vissza képesek szívni. Ha a vércukorszint a veseküszöböt meghaladja, a vesecsatornácskák már nem képesek a szűrletbe bekerült összes cukrot visszaszívni, és a cukor megjelenik a vizeletben.

Ha a diabéteszt a betegség korai szakaszában diagnosztizáljuk (például tünetmentes szakaszban rutin vizeletvizsgálat kapcsán), előfordulnak olyan helyzetek (például éjszakai éhezés után), amikor a vércukorszint még normális, és csak evés után szökell magasra. Egy idő után (amikor egyre több bétasejt pusztult már el) a magas vércukorszint – az étkezéstől függetlenül – állandósul.

A jelenségre, hogy Larának cukor volt a vizeletében, miközben a vércukra normális volt az lehet a magyarázat, hogy a gyermek a diabétesz kezdeti szakaszában lehetett, amikor éhgyomorra még normális volt a cukra, ugyanakkor a vizeletben (amely a korábbi, több órás vércukorszintet tükrözi) a megelőzően jelentkező magasabb vércukorszint miatt már megjelent a cukor.

Természetesen néhány járulékos tényezőt (milyen eszközzel mérték meg a gyerek cukrát, mennyi volt mennyiségileg a vizelet cukor szintje) is ismerni kellene ahhoz, hogy ebben a konkrét helyzetben véleményt tudjunk mondani.