Heni diabéteszének története

A mi diabos történetünk 2008. január 1-én, vagyis Szilveszter éjjelén kezdődött. Henivel hajnali negyed 3-kor mentőautóval indultunk a  Szent László Kórházba tüdőgyulladás gyanújával.  Az akkor már szobatiszta kislányunk bepisilt, hideg volt a kis keze, lába,  “aludt”, de ha integettünk, szóltunk hozzá, mindig reagált. Ez volt a szerencsénk.
15644988_1610780125602526_1918603372_n
Különös Szilveszter
Amikor bekerültünk az intenzív osztályra, azonnal “bealtatták” Henit. Gépeket és légzéssegítőt tettek rá. Vettek tőle vért és akkor hallottam meg, hogy a nővérke azt mondja az orvosnak, hogy Heni glükózszintje 28.5. Megkérdeztem hogy jól hallottam-e, hogy a vércukor szintje 28.5? Igen, jól hallotta.- volt a válasz. Úgy éreztem, hogy egy világ omlik össze bennem.  Azonnal hazatelefonáltam a páromnak, hogy mit mondtak. Teljesen kikészültünk, nem értettük,  hogy történhetett ez meg a családunkkal?
Kórházi hetek
Pár napig altatásban volt Henike, amíg a cukorszintjét normalizálták. Akkor a kórházból nekünk szülőknek át kellett mennünk az SE 1. számú Gyermekklinikára Körner Anna doktornőhöz, akivel akkor találkoztunk először és megkaptunk tőle a diabétesz ellátásához szükséges eszközöket: tollat (pen), inzulint, stb. Amikor végre Heniről levették a gépek nagy részét, akkor kezdtük el a doktornő és az  intenzíves nővérkék segítségével megtanulni a vércukormérő és a pen használatát.
Összesen három hetet töltöttünk az intenzíven, mert még a rota vírust is sikerült Heninek megkapnia. Ez a  három hét úgy telt el, hogy reggel 7-re már ott voltunk  a kislányunknál a kórházban és a legeslegutolsó vonattal indultunk haza, hogy minél több időt vele lehessünk. Nagyon-nagyon kimerültünk…
A három hét elteltével Henit átszállították az SE 1. számú Gyermekklinikára, ahol a diabétesz oktatás tovább folytatódott számunkra. Pár nap múlva végre mindannyian hazamehettünk.
Otthon – kétségek között 
Először nagyon megijedtünk, hogy hogyan fogjuk tudni Heni diabéteszét ellátni, mit hogyan kell jól csinálni, de minden nap tanultunk valami újat, valami mást és napról napra egyre magabiztosabbak lettünk. Talán a legnehezebb az volt számomra, hogy  ott kellett hagynom a munkahelyet, hogy Heni a megfelelő ellátást megkaphassa, így férjem, Tibi nyakába szakadt minden, amit addig ketten csináltunk. Tibi egy ideig nem is volt képes megszúrni Henikét és lelkileg még mindketten  romokban hevertünk. Heni ügyessége, mosolygása adott nekünk rengeteg erőt a mindennapokhoz. Ő az első pillanattól kezdve simán vette az akadályokat, már az intenzív osztályon egyedül tartotta oda a pici ujjacskáját a vércukormérő tesztcsíkhoz.
Óvoda, iskola 
Heninek az igazi nehézségek az oviban kezdődtek. Igaz,  megértette, hogy nem ehet akkor csokit, mikor a többiek, de mindig türelmesen megvárta, amíg odaadtuk neki. Nekünk meg a szívünk szakadt meg érte. Heni minden étkezésénél ott volt valamelyikünk az oviba, mert csak így vállalták őt.  Ami még nehezebbé tette  számunkra az óvodát, az az volt, hogy Heni nem szerette annyira az egyik óvó nénijét, és ezért minden második héten, amikor a “nem kedvelt” óvó nénivel volt,  magas volt a cukra.
Aztán jött az iskola. Az osztályfőnökkel megbeszéltük, hogy kb. 2-3 hónapig bejárunk az iskolába, hogy a tízórai előtt és az ebéd után segítsünk,  ebből aztán két teljes tanév lett. Szerencsére elköltöztünk, és az új iskolában Heni új tanító nénije már mindent megtett, amit tudott és nagyszerűen segítette kislányunkat a diabétesze ellátásában is. Az igazgató úr engedélyezte a mobiltelefon használatát is Heni számára, így tartottuk gyermekünkkel a kapcsolatot: a második és a negyedik szünetben (a tízórai és az ebéd előtt) Heni megmérte a cukrát és telefonon megbeszéltük vele a teendőket.
15682887_1610780992269106_1623345543_n
Pompás élet a pumpával
Heni az első pumpáját 4 évesen kapta. Azért döntöttünk a pumpa mellett, mert sokkal humánosabbnak tartottuk, mint a penes kezelést. Aztán, hála a pumpának, a HbA1C szintünk is szépen lassan kezdett csökkenni. Nem kellett naponta többször megszúrni Henit az inzulinbeadáskor, egy héten belül csak 2-3 szor a kanül-behelyezések alkalmával. Heni is kíváncsian várta, és azóta is büszkén megmutatja bárkinek, milyen komoly gépecskéje, inzulinpumpája van.
Kasvainé Zsuzsanna, Heni anyukája
  • Kasvaiék története folytatódott, folytatódik napjainkban is: Heninek kistestvére született 2016. februárjában, de sajnos apukája, Tibor munkaképtelenné vált gerinccsigolyáinak összecsúszása miatt. A család albérletben, Gyes-ből és ápolási segélyből él.
  • Nagy segítség lenne számukra, ha egy még jól működő mosógépet, – az egyszobás szűk albérletben – egy emeletes ágyat vagy – műszakilag kifogástalan – vízmelegítő bojlert tudnának kapni. Pelenkáért és tisztálkodási szerekért is nagyon hálásak lennének.
  • Aki inkább anyagiakkal segítené a családot, az az alábbi bankszámlára juttathat el adományt a család számára: Pátria Takarékszövetkezet : 65100321-15661993 Kasvai
Kérem, hogy segítsétek Őket!